Mondd, szereted te az édesanyádat?

Mert ő téged, még meg sem születtél

Már szeretet.

Mint Pelikán a fiókáit

Vérével táplált, s várta jöttödet.

Amikor megérkeztél e világra

Ápolt, gondozott, s számtalan éjszakán

Virrasztott bölcsőd felett.

 

Amikor felcseperedtél, kézenfogott

És elkísért az iskolába,

Vasárnaponként szépen felöltöztetett,

És elindított az Isten házába.

Az édesanyád tanított meg

Énekelni és imádkozni,

Reggel és este az Isten segítségét kérni,

És embertársaidat mindenkor tisztelni.

 

Az édesanyád szeretete

Mélyebb a tengernél.

Ő soha nem hagyta, hogy bántsanak.

Megvédett, akármit tettél.

Ő veled sírt, ha szomorkodtál.

Veled örült, ha boldog voltál,

S te mindezért a sok jóságért cserébe

Mondd, mit adtál?

 

Még nem késő, még megteheted,

Csókold meg szászsor

A munkában elfáradt kezét!

Simogasd meg a gondtól megőszült fejét!

Öleld át, s mondd el naponta,

Hogy mennyire szereted, és azt:

Drága édesanyám mindent

Köszönök NEKED!