Füle Lajos: Két költöző madár
Két költöző madár,
mint mátkapár,
tavaszba ér, egymásra vár.
Szárnyuk könnyű, merész,
szívük fészekrakásra kész,
s mire eljön a nyár,
a fészek áll.
Mert így kell lenni:
fészket rakni, fiat nevelni,
kék ég alatt dalolva szállni,
minden szépséget megcsodálni,
s mire lehull az őszi este,
repülni innen messze, messze…
Itt hagyni fészket, vágyat, álmot,
hisz minden szépet megtalál ott,
ahova száll
öreg szárnnyal, de ifjú szívvel
két költöző madár.






































