Egy kicsiny faluban élt egy idős ember, akit mindenki csak Békés Péterként ismert. Péter arról volt híres, hogy soha nem haragudott, és mindig nyugodt maradt, még a legnehezebb időkben is.

Egy nap a faluban hatalmas vita támadt. A lakosok két csoportra szakadtak, mert nem tudtak megegyezni abban, hogy hol építsenek egy új kutat. Az egyik csoport a falu közepére akarta, a másik a mezőre, közelebb a termőföldekhez. A vita egyre hevesebb lett, és senki sem tudta, hogyan oldhatnák meg békésen.

Ekkor valaki felvetette, hogy kérdezzék meg Békés Pétert. Mindenki egyetértett, mert tudták, hogy Péter bölcs és nyugodt ember. Péter meghallgatta mindkét csoport érveit, majd elmosolyodott.

– Tudjátok, mindkét helyszín jó választás lenne, de vajon mi a legfontosabb számunkra? – kérdezte. – Az, hogy a kút a legjobb helyen legyen, vagy az, hogy békében éljünk egymással?

A falubeliek elgondolkodtak Péter szavain. Rájöttek, hogy a vita és az ellenségeskedés csak árt nekik. Úgy döntöttek, hogy közösen keresnek egy harmadik helyszínt, amely mindkét csoportnak megfelel. Végül találtak egy olyan helyet, amely mindenkinek megfelelő volt, és együtt építették fel a kutat.

A falu ismét békés lett, és mindenki hálás volt Békés Péternek, aki ráébresztette őket arra, hogy a béke sokkal fontosabb, mint a győzelem egy vitában. Azóta is, ha valamilyen vita támadt, mindig emlékeztek Péter szavaira, és békésen oldották meg a problémáikat. (Ismeretlen szerző)