Ne azért bámulj meg egy csillagot,

Mert ott fenn az égen ragyog,

A földön is vannak, talán melletted,

Fölfelé nézve, s észre sem veszed.

 

Csak mész előre, vonz a messzeség,

És elérhetetlen számodra a cél.

Ma még rohansz, hogy elérd,

De a távoli csillag mindig tovább megy.

 

Ha mégis megunod a vágyakozást

A távoli után, találsz itt mást,

Ami talán szebb és fényesebben ragyog.

Elérheted, és magadnál tarthatod.

 

A távoli csillag elérhetetlen és mindenkié,

Ami a földön van azt eléred, s csak a tiéd!

Becsüld meg, vigyázz rá amíg élsz,

Mert ő ragyog mindenkinek, de csak érted él.