Maradjunk együtt!

„Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1,16)

Az idén a házasság hetének vezérgondolata: „Maradjunk együtt!”. Milyen szép az amikor két fiatal elindul a házasság közös útján. És nemcsak elindulnak, hanem mindent meg is tesznek a későbbiekben az együtt maradásért. Milyen szép az, amikor teljes egyetértés és feltétel nélküli ragaszkodás van egy házaspár között. Ettől már csak az szebb, ha valaki nemcsak a hitvesét, hanem annak szüleit, testvéreit is tiszteli és ragaszkodik hozzájuk.

Naomi gyermekei, Mahlón és Kiljón moábita nőket vettek feleségül. Mind a ketten korán meghaltak, Naomi pedig úgy határozott, hogy visszatér a szülőföldjére. Orpával és Ruthal, a menyeivel indult vissza Júda földjére. Ahogy mentek az úton, Naomi vissza akarta küldeni a menyeit, hogy azok új életet kezdjenek. Orpá visszatért, de Ruth nem hagyta el az anyósát. Követte őt az idegen földre és az idegen hitvilágba. Elfogadta a Naomi népét és Istenét.

Ruth nem tudta mi vár rá. Választhatta volna a biztosat a bizonytalan helyett, a szülőföldjét az idegen föld helyett, a saját isteneit a mindenható Isten helyett, egy új házasságot az anyósa követése és annak gondozása helyett. Mégsem így döntött! Együtt maradtak. Mi melyik lehetőséget választottuk volna? Mennyire szeretjük és tiszteljük a hitvesünket, a családját, a népét és Istenét? Mennyire ragaszkodunk egymáshoz? Mindent megteszünk az együtt maradásért? Ámen.

Uram, tiszteletre és hűségre taníts minket, hogy mi is feltételek nélkül tudjuk elfogadni a mellénk rendelt társat és ragaszkodjunk egymáshoz. Ámen.

Sebestyén Elek Előd