Imával indulj!

„Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.” (ApCsel 21,5)

Egy utazás részleteit fogalmazza meg a szentíró. Ebből kiderül, hogy az indulást imádkozás előzte meg. Ez nem csak régen volt így. Vannak ma is olyan közösségek, akik mikor gyülekezeti kirándulásra mennek, kezüket összekulcsolva kérik Istent, hogy gondviselésével kísérje végig őket. Milyen szép az, amikor imádkozással indul valaki. Amikor reggel van ideje elcsendesedni, hálát adni az újabb napért és kérni az áldást. Milyen szép az, amikor egy-egy hosszú nyaralási út előtt nemcsak azon gondolkodunk, hogy mi az, amit magunkkal kell vinni és nem felejthetünk el, hanem a kirándulás előtt, alatt és után is van időnk imádkozni. Milyen szép az, amikor a konformációt vagy akár iskolai ballagást követően az ifjak nemcsak tudással, hanem hittel és imával felvértezve indulnak tovább. Kezünket összekulcsolva, szívünket Isten előtt megnyitva induljunk mi is minden új helyzet elé, ami előttünk áll. Ámen!

 Jó Atyám! Áldott légy, amiért mindig szereteteddel őrködsz felettem. Indítsd szívét minden hosszú út előtt álló gyermekednek imádkozni és áldást kérni! Ámen!

Sebestyén Elek Előd