Hazatérés
„Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, az Úrnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben.” (Ezsdrás 1,3)
A nyaralások ideje van. Sokan útnak indultak, vagy készülnek elutazni. Ilyenkor sokan térnek külföldről is haza, hogy szabadságuk egyrészét szülőföldjükön, szeretteik között töltsék. Átélik azt, amit Petőfi így fogalmazott meg:
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
Szebbnél-szebb gondolat,
Míg állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
Röpűlt felém anyám…
S én csüggtem ajkán… szótlanul…
Mint a gyümölcs a fán.”
Izráel fiai is elindultak a babiloni fogságból, hogy hazatérjenek szülőföldjükre. Isten arra indítja Ciruszt, Perzsia királyát, babilóniai uralkodása első esztendejében, hogy a jeruzsálemi templom felépítését megengedje és ezzel együtt a fogságból hazavágyó zsidók hazatérését is. Jahve cselekszik itt, Cirusz csupán eszköz, akit az Úr választott ki, hogy véget vessen általa a fogságnak, amit ő hozott népére s aminek végét a próféták által előre megígérte. Óriási kegyelem volt a fogságban élő zsidók számára, hogy hazatérhettek szülőföldjükre.
Isten végtelen kegyelme, hogy ma is sokan hazatérhetnek szeretteikhez. Az elmúlt időszakban megtapasztaltuk azt, hogy különböző korlátozások gátolhatják az egymással való találkozásainkat. Isten cselekszik a mi életünkben is. Embereket használ tervei megvalósításához. Legyünk mi is áldott eszközök az ő kezében, akik jót teszünk másokkal, és akik együtt építjük már itt e földön a szeretet és béke országát. Ámen!
Mindenható Isten, add, hogy lábaim az elesettek megsegítése felé induljanak, hogy kezemből az éhezőket tápláljam, hogy ajkammal a te nagy dicsőségedet magasztaljam! Ámen!
Sebestyén Elek Előd
