Becsüld és szeresd az ÉDESANYÁD!

„Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint amikor még Isten vigyázott rám!” (Jób 29,2)

Ma Anyák napja van, az igéből pedig egy szülő szavait olvashattuk. Jób szavai csendülnek fel, aki visszamereng a múltba. Életének egy olyan szakaszára emlékezik, amikor minden felhőtlen volt. Szeretné, ha az Úr vigyázna rá. Emlékszik arra, amikor Isten mécsese ragyogott felette és a sötétben is fény világított előtte utat. Emlékszik arra, amikor körülötte voltak a gyermekei és Isten gazdag áldása volt rajta. Abban a nehéz lelki és fizikai állapotban, amelyben Jób volt, ezek az emlékek erőt adtak. Ő volt mire emlékezzen. Ez már maga egy kiváltságos állapot. Volt olyan periódusa az életének, amikor minden a maga rendjén haladt, az egész család együtt volt. Sajnos, ezt nem mindenki mondhatja el, hiszen sokan vannak olyanok, akik szülő nélkül, árván nőnek fel. És olyanok is, akik nem részesedhetnek a gyermekáldásban. Családi életük pedig ezáltal nem úgy teljesedik ki, ahogy szeretnék. Sokan vannak, ma olyanok is, akik Jóbbal együtt már csak az emlékeikben hordozzák egy-egy szerettüket, akik már csak a temetőkertben egy sír fölé hajolva tudnak szólni édesanyjukhoz.

Ha még melletted van az édesanyád becsüld és szeresd őt! Őrizd minden szerettedet és vigyázz rájuk, amíg még együtt vagy velük! Ámen!

Köszönjük ma neked Istenünk az édesanyákat, nagymamákat és dédmamákat! Kérünk, te vigyázz rájuk, áldd meg életüket! Ámen!