Az Úr az én mécsesem

„Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.” (2Sám 22,29)

Milyen kicsi egy gyertyaláng, mégis milyen sokat jelent, ha a sötétben felragyog a fénye. Világosságot hoz, látni lehet azt, ami azelőtt láthatatlan volt.

Ma nem csupán egy-egy gyertyaláng, hanem milliónyi égő világítja meg az éjszakák sötétjét, amig valóra nem válik mindaz, amit Ausztriában és Németországban már rebesgetnek: egy nap csak lekapcsolják a villanyt. Bizonyos ideig áram nélkül maradnak az emberek. Nagyon fontos tehát a világosság. Ezt is igazán akkor tudjuk értékelni, ha elveszítjük.

A Jóisten kegyelméből ma körülöttünk ragyog ez a fény. Világosság van az otthonainkban, és világosság van a szíveinkben is. Az Úr, a mi mécsesünk, aki oly sokszor mutatott már számunkra kiutat a gondok sötétségéből. Jósága és szeretete, hogy Ő mindig fénysugarat küld a sötétbe. Egyszülött fiát, Jézus Krisztust küldte el hozzánk. Ha szívünkbe fogadjuk a Megváltót, soha nem alszik ki bennünk a szeretet tiszta fénye. Ő legyőzi a bennünk és körülöttünk levő sötétséget és ridegséget.

Mondjuk ma mi is együtt a zsoltáríróval: „Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.” Ámen.

Drága Jézusom, köszönöm neked, hogy szereteted tiszta fényével legyőzöd a bennünk levő sötétséget és bűnt, üdvösséggel ajándékozol meg minket. Szent neved áldott legyen! Ámen.

Sebestyén Elek Előd