Ajándék Istennek

„Magasztaljátok az Úr dicső nevét, ajándékot hozva jöjjetek színe elé!” (1Krón 16,29)

Szeretteinknek kisebb-nagyobb ajándékokkal szoktunk kedveskedni. Ezáltal igyekszünk kifejezni szeretetünket, figyelmességünket. És ki az, aki ne örülne egy ajándéknak? Vajon Istennek, aki ég és föld ura szüksége van-e valamilyen ajándékra? Tudunk-e egyáltalán olyat adni, amivel örömöt szerzünk neki. Számtalan kérdés vetődhet fel. Tudjuk, hogy az ószövetségi nép Istennek adott valamit: állatot, gabonát, tömjént. Mindezt tiszteletüknek, hálájuknak kifejezéséül, vagy éppen engesztelésül, elkövetett vétkeik miatt.

De vajon mi az, amit mi, újszövetségi nép adhatunk Istennek? Ajándékozhatunk az időnkből, úgy hogy naponta imára kulcsoljuk össze a kezünket, úgy hogy hetente belépünk a templom ajtaján, úgy hogy meghallgatjuk azok panaszát, akiknek szívét teher nyomja. Ajándékozhatunk az erőnkből, úgy hogy részt vesszünk azokon a jótékonysági munkákon, amiket a gyülekezetünkben szerveznek, úgy hogy segítünk valamiben egy-egy magatehetetlen embertársunkon. Számtalan módja, van annak, hogy valami olyasmit ajándékozzunk, amivel Istennek, másoknak és magunknak is örömöt szerzünk. „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,34-36) Ámen!

Drága Jézus, örömmel ajándékozzuk ma a szívünket neked. Engedd, hogy érted dobogjon és téged szolgálhasson ez a szív még hosszú éveken át! Ámen!

Sebestyén Elek Előd