Pásztor Gyula a gyülekezeti diakóniáról beszélt előadásában a nagykárolyi egyházmegye presbitereinek március 3-án. Az első évszázadokban a nem keresztyének is felfigyeltek arra a szeretetre, egymásra figyelésre és segítség nyújtásra, ami a keresztyéneket jellemezte. A diakónia ennek a közösségnek az életében fontos szerepet töltött be. Kálvin János is a diakónusi tisztséget a presbiterivel egyenrangúnak tartotta. Ennek ellenére a magyar református egyházban ilyen formán nem kapott kellő fontosságot. „Nem megterhelő ez a szolgálatunknak, hanem ellenkezőleg. Isten így akarja azokat az adottságainkat, melyek tőle származnak mások javára is felhasználni” – fogalmazott az előadó.