Néhány hónapja új lelkész szolgál Gencsen. Forró Csaba lelkipásztor Érmellékről érkezett ide. A vele készült beszélgetést olvashatják el a kedves olvasók.

– Nagykároly térségének legnagyobb református temploma a gencsi. Mikor épült, és mi tette indokolttá, hogy egy ilyen hatalmas templomot építsen egykor a közösség?

– A sík területen fekvő Gencs református templomának magas tornya már messziről magára vonja a figyelmet, bármelyik irányból is közelítjük meg a települést. A református egyház kezdeteiről írásos emlékek nem maradtak fenn, annyi azonban bizonyos, hogy a hitújítás tekintetében a helyi magyarok élen jártak, hiszen az 1545-ben Erdődön tartott református zsinaton már a gencsi református egyházközség is képviseltette magát.

A korábbi templom építési ideje ismeretlen. A jelenlegi templom alapkövet 1869. október 15-én tették le, azonban a pénzhiány, és Gaál József debreceni építész halála miatt az építkezés elhúzódott, így csak 1885. november 15-én tarthattak benne először istentiszteletet. Már ebben az esztendőben Uzoni Sándorné Joó Ráchel adományából, a nagykárolyi Dukász Endre műhelyében elkészült a 8 regiszteres templomi orgona is. A templomtorony 1900 tavaszára készült el. A munkálatokat ifj. Tóth Mihály nagykárolyi építész vezette, a toronyórát pedig 1910-ben Müller János készítette Budapesten. Három harangja közül az egyik 1926-ban, míg a másik kettő 1958-ban készült el.

És hogy mi tette indokolttá egy ilyen hatalmas épület építését? Valószínűleg az, hogy építésének idején sokkal nagyobb volt a gyülekezet lélekszáma. Pontos adatunk nincs róla, de a századfordulón a gencsi református egyházközséghez több mint 1000 fő tartozhatott. Mára viszont, a legújabb felmérések szerint, ez a szám alig haladja meg az 500 főt.

– Az utóbbi években felújításra került a templom és új gyülekezeti ház is épült. Van-e még ingatlanberuházási terve az egyházközség vezetőségének? Mi tette egyáltalán indokolttá egy új gyülekezeti ház építését? Nem voltak régi egyházi ingatlanjai a gyülekezetnek?

– A gencsi református gyülekezet ilyen tekintetben hátrányos helyzetben van, hiszen nem sok ingatlannal rendelkezik. A régi parókia helyén, néhány évvel ezelőtt felépítették a gyülekezeti házat, amely a téli időszakban az istentiszteleteknek, míg nyáron a vallásóráknak ad helyet. A terveink között szerepel az épület további bővítése, amely során egy kisebb, gyermekfoglalkozásokra alkalmas termet és egy irodát szeretnénk kialakítani. Az előző években a gyülekezetnek teljes egészében sikerült felújítani a templomot. Egyetlen hiányossága van talán, hogy nincs benne fűtés, de néhány éven belül ezt is igyekszünk megoldani.

– Néhány hónapja szolgálsz az egyházközségben. Mi a tapasztalatod, mennyire sikerül megmozgatni a gyülekezetet? Van-e igény az egyházi programok iránt?

– Ez a néhány hónap nagyon kevés ahhoz, hogy látványos dolgok megvalósuljanak bármelyik gyülekezetben. Ehhez nagyban hozzájárultak a téli hónapok is, amikor kicsit mindenki behúzódik a saját otthonába. Mindezek mellet azonban örömmel láttuk, hogy nagy érdeklődés van a vallásórák iránt. És ez nemcsak a karácsony előtti néhány hétre vonatkozott, hanem az új évben is megmaradt a lendület a szülők és gyerekek részéről. A későbbiekben igyekszünk majd több egyházi programot is beindítani, de mindent csak szépen lassan, bízva abban, hogy lesznek érdeklődők.

– Több gyülekezeti kirándulást is szerveztél az előző szolgálati helyeden. Merre jártatok?  Tervezel-e itt is kirándulásokat szervezni?

– Az előző gyülekezetben nagy sikerei voltak a kisebb, egy napos gyülekezeti kirándulásoknak. Minden évben két kirándulást is megszerveztünk, általában egy belföldi és egy külföldi úti céllal. Volt olyan alkalom, amikor több mint százan indultunk el az egynapos útra és mindenki nagyon jól érezte magát. Ezek az alkalmak a kikapcsolódás mellett jó lehetőséget biztosítottak a gyülekezet építéshez, és a jó kapcsolatok kialakításához. A már bevált receptet természetesen itt is szeretném folytatni. Az idei évben már elkezdtük a tavaszi kirándulásunkat megszervezni. Az úti cél most csak egy közelebbi város, Eger lesz. Hogy mennyire lesz sikeres, és hogy fognak-e jelentkezni rá, az néhány héten belül kiderül. Amennyiben jól sikerül, természetesen igyekszem tovább vinni a hagyományt és reménység szerint jövőre akár egy több napos kiránduláson is részt vehetünk közösen.

– Érmellékről érkeztél ide közénk. Mi az, ami különösen tetszik neked ebben a vidékben, az itt lakó emberekben?

– Bár még csak néhány hónapja szolgálok a gyülekezetben, az idei év imaheti szolgálatai kiváló lehetőséget biztosítottak arra, hogy ismerkedjek a térséggel, a gyülekezetekkel és az itt lakó emberekkel. Mivel az Érmellék és Nagykároly nem esik messze egymástól, sőt az Érmellék egy része benyúlik az egyházmegyébe, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy hasonló gondolkozású, hasonló problémájú emberek élnek mindkét részen. Mi bízunk abban, hogy sikerül majd megtalálni a közös hangot az itt élő emberekkel és áldásos lesz az itt töltött szolgálatunk. 

Sebestyén Elek Előd