Turgyán Ilona: Még nem késő
Mondd, szereted te az édesanyádat?
Mert ő téged, még meg sem születtél
Már szeretet.
Mint Pelikán a fiókáit
Vérével táplált, s várta jöttödet.
Amikor megérkeztél e világra
Ápolt, gondozott, s számtalan éjszakán
Virrasztott bölcsőd felett.
Amikor felcseperedtél, kézenfogott
És elkísért az iskolába,
Vasárnaponként szépen felöltöztetett,
És elindított az Isten házába.
Az édesanyád tanított meg
Énekelni és imádkozni,
Reggel és este az Isten segítségét kérni,
És embertársaidat mindenkor tisztelni.
Az édesanyád szeretete
Mélyebb a tengernél.
Ő soha nem hagyta, hogy bántsanak.
Megvédett, akármit tettél.
Ő veled sírt, ha szomorkodtál.
Veled örült, ha boldog voltál,
S te mindezért a sok jóságért cserébe
Mondd, mit adtál?
Még nem késő, még megteheted,
Csókold meg szászsor
A munkában elfáradt kezét!
Simogasd meg a gondtól megőszült fejét!
Öleld át, s mondd el naponta,
Hogy mennyire szereted, és azt:
Drága édesanyám mindent
Köszönök NEKED!
Hozzászólás