Turgyán Ilona: Ne tagadd meg a nemzetedet!
Szeresd a hazád, a néped,
De soha ne tagadd meg a nemzetedet!
Légy büszke, hogy magyarnak születtél,
Ahogyan azt a szüleink tették!
Bármerre jársz a nagyvilágban,
Magyar szót mindenütt hallasz,
Mert a barangolás és újhaza utáni vágy,
Még a honfoglaló ősöktől maradt ránk.
Bárhol is van jó sorsa, hazája,
A magyar ember szíve dobbanása
A Kárpátokkal koszorúzott táj után,
Sóvárogva vissza-vissza jár.
Bár nappal más nyelven beszél,
De álmában a szép magyar beszéd
Hoz vigasztalást a sóvárgott haza után,
Mert olyankor mindég rátalál.
Az anyanyelv édes ízét érzi szájában,
Látja a faluját, a szülőhaza táját,
Érzi a viola, rezeda illatát,
Amit bármerre jár, sehol sem talál.
Reggel könnyes szemmel kelve,
Elindul, hogy megkeresse azt,
Akivel megoszthatta álmát,
És elsiratja elhagyott hazáját.
Hozzászólás