Egy kicsi madár, a nevét nem tudom,

Szaporán kopogtat az ablakomon,

Kérőn néz rám két pici szemével,

Éhes vagyok, szánj meg kérlek!

 

Bebocsájtanám, de jól tudom

Neki a szoba rabság, ezt nem akarom.

Összeszedtem hát a kendermagot,

Kiszórom az etetőbe, egyél aranyom.

 

Jól tudom, te hálás leszel,

Ha eljő a nyár és a kertemben

Megjelennek  a kártevő rovarok,

Összeszeded őket, mint a kendermagot.

 

Ígérem, ha újból eljön a tél, a hó,

Nem fogsz szenvedni az éhségtől kis bohó,

Vidám és jóllakott leszel kis csibész,

Ha visszajössz és kopogtatsz megint!