„Már este volt azon a napon, a hét első napján, és a zsidóktól való félelem miatt az ajtók is zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek! És ahogy ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig örvendeztek, hogy látják az Urat.” (János 20,19-20)

Kedves Testvérek! Szeretettel köszöntelek benneteket ezzel a néhány gondolattal, és most hadd említsem meg köszöntésem rendjén külön is azokat a testvéreket, akik hazatértek közelebbi vagy távolabbi vidékekről, országokból a szeretteikhez, és azokat is, akik nem tudtak hazajönni szülőföldjükre, de szeretettel gondolnak az itthon ünneplőkre: áldott Húsvétot mindnyájatoknak a feltámadt Krisztussal való közösségben!

Áldott húsvétot! De milyen is az igazi húsvét? Vallásórás gyermekeinknek szoktuk mondogatni, hogy nem a nyúl és nem a tojások ünnepe, de még nem is a locsolásé elsősorban, hanem a Krisztus feltámadásának, a megváltás és az új életre való feltámadás bibliai ígéretei beteljesedésének ünnepe! Igen, mert azon a bizonyos hajnalon elgördült a kő a sziklasír elől. A felkelő nap a világtörténelem legnagyobb, legelképzelhetetlenebb és levártabb csodájára ragyogott rá: legyőzetett a halál, a világ gonosz fejedelme levettetett, a megígért utód rátaposott a kígyó fejére. Jézus feltámadt!

De hogyan is indult az első keresztyén húsvét napja? Nos, ahogy János evangélista leírja, a tanítványok még aznap este is a „zsidóktól való félelem miatt” bezárkózva szomorkodtak egy felső szobában. Mintha semmi sem történt volna. Ugyan pirkadatkor az asszonyok már ott voltak a sírnál, látták a csodát, találkoztak az angyalokkal, ráadásul Magdalai Mária Jézussal is beszélt… és futottak, elmondani az örömhírt… de a tanítványok nem hittek nekik. Ehhez hasonlóan Lukács evangélista is beszámol arról, hogy Jézus megjelent beszélgetett az emmausi úton két tanítvánnyal is, aztán azok lélekszakadva visszarohantak a fővárosba elmondani Jézus feltámadásának és a Vele való találkozásnak a jó hírét… de nekik sem hittek. Nem tudott az örömhír áttörni a szomorúságuk, félelmük falain.

Van az úgy, hogy saját személyes életünk történései, vagy a körülmények teljesen meghatároznak minket. Komolyan vesszük a saját nehézségeinket, gondjainkat, feszültségeinket, terveink és reményeink kudarcait. És emellett az elmúlt két-három évben más próbatételek ráadásul világméretű módon jöttek ránk: koronavírus-járvánnyal, most a háborúval, a saját jövőnk fenyegetettségével, a közéletben gyakran felizzott indulatokkal. Ezek mind „bezárt ajtók, ránk záródó falak”, amelyek  uralnak minket. Már nem tudunk igazán talán hinni sem. Magunkra maradtunk – legalábbis így érezzük.

A mi Istenünk viszont folyton próbál „átszólni” a falakon, a bezártságunkon: üzen, szólongat, hívogat. Ahogy akkor a tanítványokat is. Testvéreim, hol és miben vagyunk valójában mi most húsvét idején, tudva, ismerve, sőt, talán gyermekkorunk óta másoktól folyton hallva a számos bizonyságtételt arról, hogy Krisztus Urunk legyőzte a gonoszt, a halált, a mi halálunkat is?! Van-e bennünk boldog ámulat? Van-e bennünk mindent átíró öröm? Van-e bennünk minden földi nehézségünket bevilágító felszabadultság? Igen, vannak sebeink. De vajon csak azokat látjuk? És vajon akkor a tanítványok számára így ment el az egész nap, az egész élet? Így tűnt tova a húsvét? 

Nem. Mert az, aki legyőzte a halált és a kárhozatot, az, aki maga lett az ajtó és az út a mennyei … igen, ez a Jézus képes arra, hogy a mi falainkon is átlépjen, hogy megjelenjen a bezárt ajtók belső felén és azt mondja: „itt vagyok, veled vagyok. Élek! És szeretném, ha te is élnél. Mert én élek és ti is élni fogtok! És ezért szeretném, ha kiszabadulnál a búskomorságodból, az örökösen ismételt gondjaidból, és felélednél, meggyógyulnál az életben kapott összes sebedből. És ezért mondom ma is: Békesség neked!” Találjon hát jó talajra a szívünkben és a lelkünkben az Úr Jézus húsvéti biztatása! Ezzel a gondolattal kérem a mi Urunkat, adjon nekünk áldott, békével teli feltámadás-ünnepet! Sok szeretettel, Tolnay István esperes