Virágvasárnap

„Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Mk 11,7-9)

Húsvét ünnepe előtt Jézus tanítványaival együtt Jeruzsálembe megy. Bethánián és az Olajfák hegyének lejtőjén fekvő Betfagén keresztül vezet az útjuk. Betfagében Jézus egy szamár hátára ülve teszi meg a hátralévő rövid útszakaszt. Különös módon intézkedik a szamárcsikó megszerzéséről. Egy meg nem nevezett személyhez küldi tanítványait a szamárcsikóért. Úgy rendelkezik ennek az embernek a javaival, mintha az övé volna. De mink is van nekünk embereknek, ami ne az övé volna? Énekünk és hitvallásunk szerint mi is ezt valljuk: nem vagyunk mi magunkéi, hanem a mi megváltónknak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyunk.

Jézus ennek a szamárcsikónak a hátán vonul be Jeruzsálembe. Amikor megérkezett oda, egyesek felsőruhájukat terítették le az útra, mások pedig pálmaágakat. Ezen a virágvasárnapon hozzánk is érkezik Jézus. Sok mindent nekünk is a lábai elé kell tennünk. Oda kell vigyük hálánkat és örömünket. Neki kell megköszönnünk, hogy a minket körülvevő bizonytalanságban mégsem hagy magunkra. Jön, bevonul az életünkbe. Most nem szamárcsikót kér. A szívünket kéri, hogy örökre velünk lakhasson. Ámen.

Drága Jézus, boldog vagyok, hogy ezen a szép virágvasárnapon hozzám is jössz, engem is keresel. Szívemet és egész életemet neked szentelem. Nincs semmim, ami ne a tied volna; és tudom, hogy ami a tied, arra te vigyázol. Köszönöm ezt neked! Ámen.

Sebestyén Elek Előd