Vezess hűségesen, és taníts engem!

„Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsoltárok 25,5)

„Senki se gondolja, hogy igaz ember lehet tanulás nélkül” – írtja Johannes Amos Comenius cseh pedagógus és író, a Sárospataki Református Kollégium egykori oktatója. A tanulásnak a XVII. században (amikor ezt a gondolatot megfogalmazta) és ma is óriási értéke volt és van. Ezért is nyílnak meg a oktatási intézmények kapui újra és újra.

Ki ne emlékezne arra a pillanatra, amikor megfogta az édesanyja vagy az édesapja a kezét és elvezette az óvodába, iskolába. Talán néha nem is akartuk elengedni ezeket a kezeket, és nem szívesen maradtunk el tőlük. Vezettek hűségesen a szüleink, mert tudták, hogy a tudásszerzés a későbbi sikereink kulcsa lesz. Vezettek és tanítottak az óvónőink, tanáraink, lelkészeink. Az évek során pedig lassan elengedjük, elengedtük az ő kezüket. Ma pedig Isten kezét megragadva, kérjük, hogy Ő vezessen tovább életünk útján és kellő bölcsességre tanítson minket.

Holnap újra megnyílnak a tanintézmények kapui. Kezünket imára kulcsolva kérjük most az Urat, hogy vezesse és tanítsa gyermekeinket! Segítse őket a tanulásban, és őrizze meg őket oltalmában. Ámen!

Minden tudás Istene, köszönjük neked, hogy egy újabb tanév kapuin léphetünk be. Áldd meg a gyermekeket, pedagógusokat és szülőket! A bölcsesség, szeretet és türelem útján vezesd őket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd