Vetés és aratás

„Miután pedig ettek a föld terméséből, megszűnt a manna és Izrael fiai nem éltek többé ezzel az eledellel, hanem Kánaán földjének azévi terméséből ettek.” (Józsué 5,12)

Kánaán földjére érve megszűnt a manna a választott nép számára. A bibliai leírás természetesnek tekinti, hogyha Isten nekik adta a földet, annak termése is az övék lett. Ez pedig úgy történhetett, hogy a negyvenezer harcossal érkező zsidók elől az ott lakók egy része elmenekült és az aratatlanul hagyott gabonájukat a földdel együtt birtokba vették. A népnek ezután meg kellett tanulnia, hogy vetni és aratni kell. Verejtékkel dolgozni a mindennapi kenyérért.

Most van az aratás ideje. Nagyon sokan dolgoznak azon, hogy betakarítsák a termést és kenyér kerüljön mindenki asztalára. Dolgozni kell a kenyérért, és dolgozni kell lelki munkásként is. Hintenünk kell Isten szent igéjét és aratni a hit gyümölcseit. Jézus így indította el a tanítványait: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra!” Legyünk ma mindannyian eszközök Isten kezében, akik örömmel és hálával dolgozunk a mindennapi testi és lelki táplálékért! Ámen.

Gondviselő Istenem, köszönöm, hogy vetéseinkre vigyáztál és földjeinket gazdag terméssel áldottad meg. Kérlek, segítsd az aratók munkáját! Köszönöm, hogy szívünkben a hit magvai megtermik a szeretet, a béke és jóság gyümölcseit. Ámen.

Sebestyén Elek Előd