Uram, kihez mehetnénk?

„És felelé neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”(Jn 6,68-69)

  Szeretett testvéreim! A legtöbb emberben most nagyon sok és nagyon fokozott a bizonytalanság érzése: mi lesz velünk, mi lesz a világgal? Mikor és hogyan ér véget ez a rémálom, amit a koronavírus járvány okozott? És egyáltalán mi ez? Háttérhatalmak játéka, gonosz, elvetemült emberek kísérletezése, vagy Isten méltán megérdemelt büntetése az egójában túlnövekedett ember számára? Egyelőre nem tudjuk (hisszük, hogy majd egyszer kiderül, mi történt itt valójában). Egyet azonban tudhatunk: Isten velünk van, nem hagy cserben. Ma ez az egyetlen biztos kapaszkodónk!

            Azt mondja a régi mondás: jobb félni, mint megijedni. Azonban a félelem automatikusan „belénk van kódolva”, és néha kiirthatatlannak látszik csakúgy, mint az aggodalmaskodás. „Uram, kihez mehetnénk?” – tesszük fel a kérdést Péter szavaival most is, amikor aggódva figyeljük a híradásokat újabb és újabb megbetegedésekről, a halálesetek növekvő számáról, egyesek felelőtlen magatartásáról, és amikor már azt sem tudjuk, kinek-minek higgyünk, akkora az információzavar. Saját kérdését azonban Péter rögtön meg is válaszolja: „örök életnek beszéde van Tenálad!” (Jn 6,68) Ha pedig Péterhez hasonlóan nemcsak elhisszük, hogy Ő a Krisztus, az Istennek Fia, hanem meggyőződéssel valljuk is, akkor reményt és erőt meríthetünk Istenünk végtelen szeretetéből és irgalmából. Reményt, hogy Istennek még van terve ezzel a világgal, nemzetünkkel, egyházunkkal, gyülekezeteinkkel, családjainkkal és személyesen velünk… mert bőven van még aratnivaló, és még mindig kevés a munkás. Erőt, ami megfáradtságunkból és kétségbeesésünkből kiemelhet, otthonmaradásunkban is imacselekvésre és mások lelki támogatására buzdíthat. Nem győzöm magamnak és mindnyájunknak eleget hangsúlyozni: Isten kezében vagyunk! Egy kortárs keresztyén gondolkodó szerint a félelem ellenszere a hit. Ezért hát, kedves testvérem, „ne félj, és ne rettegj, mert az Úr Isten, az én Istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el.” (1Krón 28,20)

Imádkozzuk együtt: Urunk, irgalmazz, Istenünk könyörülj! Ne nézd bűneinket, ne ítélj, és ne vess el minket színed elől! Alázattal borulunk le Előtted, gyógyító Istenünk, mert valóban egyedül te tudsz meggyógyítani és megmenteni. Adj nekünk hitet, erőt, szeretetet, reményt és kitartást ebben a nehéz időszakban, mely nem tudni, meddig tart majd. Kegyelmezz a világnak, népünknek, szeretteinknek, gyülekezetünknek, testvérgyülekezeteinknek, mindnyájunknak a te egyszülött Fiadért, akinél folyamatosan örök életnek beszédére találunk! Add, hogy Igéd és az ima ereje által ne csak magunkat, hanem másokat is erősítsünk! Gyógyítsd meg ezt az önmagából rég kifordult, most meg kétségbeesett emberiséget, hadd találjunk újra Hozzád a keskeny úton, jó Pásztorunkat, Krisztusunkat követve! Egyedül Őérette kérjük, hallgasd meg imánk! Ámen.

Tolnay István esperes