Újkenyér ünnepe

„…kovásztalan kenyeret ettek a föld terméséből és pörkölt gabonát ugyanazon a napon.” (Józsué 5,11)

A zsidók két napig tartó pészah ünnepének második napján ettek a kovásztalan kenyérből. Az első nap ugyanis az áldozat bemutatására szolgált. Először hálát adtak Istennek, és csak azt követően ettek az új hazájuk földjén termett búzából készített kenyérből. Hálaadással kerülnek ma is a református templomok és az otthonaink asztalára az új búzából sült kenyerek. Istennek mondunk köszönetet, hogy terméssel áldotta meg a föld művelőit. Nekünk pedig naponként meghallgatja imádságunkat, amikor így fohászkodunk hozzá: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”.

A kovásztalan kenyerek ünnepét az egyiptomi szolgaságból való szabadulás emlékére rendelte Isten. Ma az úrvacsorai kenyér és bor fölött a templomokban elhangzanak Jézus szavai: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt 26,26-27) Jézus kereszten megtört teste és kifolyt vére nyújt szabadulást a bűntől. Az úrvacsora szentjegyei mindig erre emlékeztetnek minket, ahogyan a zsidó népet a kovásztalan kenyerek ünnepe a szolgaságukból való szabadulásra. Ámen.

Gondviselő Istenünk, köszönjük a mindennapi kenyeret! Ámen.

Sebestyén Elek Előd