Tízparancsolat: nyolcadik parancsolat

„Ne lopj!” (1Móz 5,19)

Ha lopásról van szó, mindig eszembe jut Ion Creangă román író Gyermekkorom emlékei című könyve, amelyben cseresznyelopásról ír. És aztán az is, hogy azóta mennyiféle eltulajdonításról hallottam, és nem ilyen kis gyerekkori csínytevésekről!

Ma már bizonyos tárgyak ellopásán kívül, divatos lett mások szellemi tulajdonának az ellopása, a plagizálás is. De nemcsak valamit lehet meglopni, hanem valakinek a szívét, sőt hazug módon be is lophatja valaki magát mások szívébe.

Azt, aki lop, utoléri Isten ítélete, s a tolvajok nem öröklik Isten országát: „Sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát” (1Kor 6,10). Ezért a lopás bűnéből meg kell térni, Isten gyermekei életéhez pedig méltatlan. A Biblia a lopást egy esetben ítéli meg elnézően: ha valaki szükségből lop, azért, hogy jóllakjék, mert éhezik: „Nem vetik meg a tolvajt, ha azért lop, hogy jóllakjék, mert éhezik, mégis hétannyit kell fizetnie, ha rajtakapják, háza egész vagyonába is kerülhet” (Péld 6,30-31).

„Mit tilt Isten a nyolcadik parancsolatban? Isten nem csak azt a lopást és rablást tiltja, amelyet a hatóság is büntet. Lopásnak nevez minden olyan mesterkedést és cselfogást, amely révén – akár erővel, akár a jogszerűség látszatával – felebarátunk javait próbáljuk megszerezni. Ilyen a hamis súly és a hamis mérték, a hitvány áru és a hamis pénz, az uzsora, vagy bármi más eszköz, amelyet Isten megtiltott. Ideszámítjuk a fösvénységet és Isten ajándékainak tékozlását is. (HK 110) Ámen.

Atyám, köszönöm, hogy kegyelmedből mindennel megajándékozol, amire szükségünk van. Te adj megelégedést mindenkinek, hogy se meg ne kívánja, se el ne tulajdonítsa azt, ami a másé. Ámen.

Sebestyén Elek Előd