Tízparancsolat: negyedik parancsolat

„Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, de a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.” (5Móz 5,12-15)

Régen a falvakban szokás volt, hogy szombaton nagytakarítást tartottak az udvaron. Készültek a nyugalom napjára, megtisztulva várták azt. A nyugalom napján, ha csak lehetett templomba mentek. Együtt imádkoztak, énekeltek, hallgatták az igehirdetést. Délután kiültek a padra, s megbeszélték a „világ sorsát”. Aki pedig otthon maradt, elővette a Bibliáját és olvasott belőle. Ma már kicsit másképp készülünk a hétvégére. Aki csak teheti, szórakozni vagy kirándulni indul. Vannak, akik ilyenkor is kell dolgozzanak a munkahelyükön.  És vannak, akik igyekeznek azokat a házkörüli vagy kerti munkáikat elvégezni, amikre a hét során nem jutott idejük. Törekszünk tehát arra, hogy a pihenésről, a semmit tevésről szóljon a nyugalom napja számunkra, vagy épp bepótoljuk azokat a teendőinket, amikre hétközben nem került sor. Ám az ige ma arra irányítja a figyelmünket, hogy az „Úrnak nyugalomnapja” legyen az, vagyis szenteljük Istennek ezt a napot. Hat napon munkálkodjunk szorgosan, a hetediken pedig ne feledkezzünk meg hálát adni annak, aki erőt ad a mindennapi munkánkhoz! Ámen.

Gondviselő Atyám! Köszönöm, hogy te áldod meg két kezem munkáját. Hat napon át segítesz , hogy dolgozhassak, a hetediket pedig neked szentelhetem. Legyen áldott ezért szent neved! Ámen.

Sebestyén Elek Előd