Tízparancsolat: harmadik parancsolat

„Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!” (5Móz 5,11)

Magyar nyelvterületen Isten nevének káromlására sajnos nagyon sok variáns létezik. Ettől csak az szomorúbb, hogy sokan vannak, akiknek beépült a mindennapi szókincsébe az Isten nevével való átkozódás. Pedig a harmadik parancsolat egyértelműen tiltja ezt! Nincsen is nagyobb bűn, vagy amely ellen Isten haragja rettenetesebb lenne, mint az ő nevének káromlása. Azért meg is parancsolta, hogy ezt a bűnt halállal büntessék. (HK 100) A harmadik parancsolat arra tanít, hogy Isten nevét nemcsak átkozódással vagy hamis esküvéssel, de még szükségtelen esküdözéssel se káromoljuk, se tiszteletlenül ne említsük; se ezekben a rettenetes bűnökben még csak elhallgatással vagy eltűréssel se vegyünk részt, hanem Isten szentséges nevét félelemmel és hódolattal említsük avégből, hogy a mi igaz vallástételünkkel, segítségül hívásunkkal és minden beszédünkkel és cselekedetünkkel őt magasztaljuk. (HK 99) Isten nevére akkor esküdhet valaki keresztyén módon, ha azt az alattvalóitól a felsőbbség, vagy valami szükség követeli, hogy hitelünket és igazságunkat Isten dicsőségére és embertársaik javára fenntartsuk és felhasználjuk. Mert az ilyen esküvés Isten Igéjén alapszik, ez okból a hívek mind az Ó-, mind az Újszövetségben igazán használták is. (HK 101)

Isten nevét egyáltalán az ajkunkra vehetjük-e ezek után? Igen, minden nap bármennyiszer, ha ez alázattal és imádságos lélekkel történek, és soha, ha káromoljuk, hamisan esküdözünk vagy profánul és szarkasztikusan akarnánk említeni az Úr nevét. Ámen.

Atyám, szitokszavak helyet ékes szavakat adj ajkamra! Áradjon minden nap szívemből a dicséret, mert életemet te vezérled és megtanítasz engem a te rendelkezéseidre! Ámen.

Sebestyén Elek Előd