Teher

„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55,23)

Látszólag erősek vagyunk. Többtízkilós súlyokat tudunk felemelni néhány pillanatra. De akár egy jóval kisebb súly is ki tud rajtunk fogni, ha azt perceken vagy épp órákon át kell hordanunk. Meddig tudjuk cipelni ezeket? Előbb utóbb le kell tenni vagy meg kell osztani azt másokkal.

Ebben a zsoltárrészben a pap bátorítja az imádkozó embert arra, hogy terhét – a Septuaginta szerint gondját- az Úrra vesse. Ugyanakkor papi üdvjövendölés formájában közli azt a választ, amit Isten adott. Eszerint Isten gondoskodik hívéről. Nem engedi, hogy ingadozzon az igaz. A szenvedés nem tart örökké.

Mindannyian hordozunk terheket életünk során. Ezek lehetnek lelki terhek, amelyek bűntudatból, félelemből vagy bűnbánatból fakadnak. Lehetnek testi terhek, mint a betegség, fájdalom vagy fáradtság. És lehetnek olyan terhek is, amelyek a hétköznapok gondjaiból adódnak: munkahelyi problémák, családi konfliktusok, anyagi nehézségek. Az egyik legnehezebb dolog, hogy beismerjük, amikor túl sok már a terhünk. Sokszor próbáljuk elrejteni azokat. Úgy érezzük, hogy egyedül kell viselnünk minden felelősséget és problémát. Nem akarjuk másoknak, sőt még Istennek sem bevallani, hogy segítségre van szükségünk.

Az ige azonban arra hív, hogy ne hagyatkozzunk magunkra. „Vesd az Úrra terhedet!” Mit jelent ez? Meg kell tanulnunk átadni Istennek azokat a gondjainkat, amelyeket mi magunk nem tudunk megoldani. Ahhoz, hogy Istenre tudjuk bízni a problémáinkat, először hinnünk kell abban, hogy ő valóban képes gondot viselni rólunk. Te hiszed-e ezt? Ámen!

Istenem, te látod azokat a lelki vagy testi fájdalmakat, melyeket egyen egyenként cipelünk. Hadd tehessük le azokat most te eléd! Hadd oszthassuk meg azokat másokkal is, hogy egymást imádságainkkal és gyakorlati módon is segíteni tudjuk. Ámen!

Sebestyén Elek Előd