Te vagy az oltalmam

„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.” (Zsoltárok 32,7)

Az Erdélyi Református Egyházkerület címerében egy fiókáit tápláló pelikán van. A pelikánfiókák anyjuk begyének bőrzacskójából visszaöklendezett táplálékot esznek. A pelikán begyét pirosra is festik a protestáns egyházművészetben, mintha szíve vérével táplálná fiókáit. Jelképként Jézus Krisztus érettünk történt áldozatára utal. Krisztus megtöretett teste és kiontott vére, mely örök életre táplál bennünket.

Nemcsak a pelikán, hanem akár a galamb jelképe is gyakran megjelenik az egyházi szimbólumrendszerben. Hozzám történetesen ez utóbbi áll közelebb. Akik tartottak már galambot otthon, azok tudják, hogy ezek a madarak egyetlen párt választanak maguknak. A párjukkal közösen költik ki a tojásokat, etetik tejbegyből a fiókáikat. Mikor pedig azok nagyok leszenek, kitessékelik őket a fészekből, hogy újabb fiókákat nevelhessenek. Mi, bűnös emberek is sokszor példát vehetnénk a hűségükről, oltalmazó gondoskodásukról, arról, ahogy fiókáikat nevelik, repülni tanítják.

„Te vagy az oltalmam” – olvassuk. A madárvilágból tudjuk, hogy milyen fontos védelmet és biztonságot jelent a felnőttek oltalmat nyújtó két szárnya. Isten is oltalmának szárnyai alatt véd minket. Megóv a bajoktól, melyekkel sajnos újra és újra találkozunk valamilyen formában a mindennapokban. Azt kívánom, keresztyén testvérem, hogy Ő vigyázzon rád oltalmában, óvjon meg minden bajtól, és vegyen körül téged a bűntől és gondoktól való szabadulás örömével. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.
Biztonságot csak tőled kapok.
Újjá így teremtesz, sebem ápolod.
Boldogság, hogy itt van otthonom!
Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram!
Oltalmadban rejtsd el sorsomat! Ámen!