Tallózás a Biblia mezejéről

„El is ment, és kiérve a mezőre szedegetni kezdett az aratók után. Történetesen az Elímelek nemzetségéből való Bóáz szántóföldje volt az.” (Ruth 2,3)

Olyan régi bibliai történet ez. Mégis, amiről benne szó van nem is olyan távoli. Még a nyolcvanas években is szokás volt térségünk falvaiban, hogy a szegényebb emberek elmentek tallózni. Aztán gyűjtöttek abból, amit betakarítás után találtak a határban: búzakalászt, kukoricacsöveket, almát, vagy bármi mást. Én még ahhoz a „szerencsés” korosztályhoz tartozok, aki még rőzsét gyűjtögető öregasszonyt is látott. Érdekes volt, hogy van, aki az erdőből összegyűjtögeti a száraz ágakat és a hátán cipeli azt haza.

A moábi származású Ruth is engedélyt kért az anyósától, hogy kimehessen a Boáz mezejére kalászt szedegetni. Voltak akkor is, akiknek több volt, másoknak kevesebb. Akinek meg alig volt, az nem restellt tallózni.  Két fontos üzenetet kíván ma Isten neked átadni ezzel a történettel:

• Hited táplálása érdekében ne restellj te sem tallózni nap mint nap egy-egy bátorító igekalászt a Biblia hatalmas mezejéről!
• Senki se higgye azt, hogy azért, mert neki sajnos csak a morzsák jutnak Isten hátat fordított neki! Emlékezzünk csak a gazdag és szegény Lázár történetére: „Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, eltemették és a pokolba jutott.” Ámen.

Mindenható Istenem, imádságomban viszem teeléd a szegényeket, özvegyeket, árvákat, és mindazokat, akik valamiben szűkölködnek. Uram, kérlek, légy gondviselőjük! Ámen.

Sebestyén Elek Előd