Jó szót szólj!

„Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!” (Zsoltárok 34,14)

Egyszer egy pletykás asszony megtért. Elment a tiszteleteshez és megvallotta bűneit.
– Hogyan tehetném jóvá, amit elkövettem? Mit tegyek? Adjon tanácsot!
– Fogjon egy kispárnát, bontsa fel és minden ember ajtaja elé, akit kipletykált, tegyen egy tollat! – tanácsolta a lelkész.
Az asszony furcsállta a tanácsot, de mivel a hiteles bűnbánata volt, megtette. Visszament nagy örömmel:
– Kitettem a tollakat!
– Most menjen el mindenhová és szedje össze azokat! – mondta a tiszteletes.
Az asszony nagyra nyitotta a szemét a csodálkozástól, de nem szólt semmit. Elindult, hogy összeszedje a tollakat… Másnap szomorúan jött vissza:
– Tiszteletes úr! Egyetlen tollat sem találtam! Elfújta a szél…
– Látja, kedvesem, ilyen a pletyka is! Kimondja az ember, de azután már visszavenni nem tudja! Eddig tart a történet. Innen pedig kezdődik a mi történetünk. Nemcsak ez az asszony vétkezett a hamis beszéd vétkével, hanem sokszor mi is. Ami pedig talán ennél is súlyosabb bűn, hogy sokszor jobban hiszünk a pletykáknak, mint a valóságos tényeknek.

A Szentírás szavai ma is aktuálisak. Figyelmeztet, hogy ügyeljünk arra, mit mondunk, és milyen módon használjuk a nyelvünket. Az ajkaink erejével életet vagy pusztulást hozhatunk, szeretetet vagy gyűlöletet, békét vagy zavart. Éppen ezért a Biblia arra tanít minket, hogy legyünk óvatosak szavainkkal.

Egymás közötti beszélgetéseinkben és az online térben történő kommunikációnkban egyaránt fejezzük ki Krisztus iránti elkötelezettségünket, és segítsük elő a békét és az egységet közösségeinkben! Ámen.

Uram, salamoni bölcsességgel ajándékozz meg engem, hogy különbséget tudjak tenni az igaz és a hamis között, a jó és a rossz között. Ajkaimat tisztítsd meg, hogy semmi olyat ne szóljak, ami nem szolgálja a te dicsőségedet vagy embertársaim javát. Ámen.

Sebestyén Elek Előd