Szeretem házadat

„Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.” (Zsoltárok 26,8)

A Bibliában számos jelét találjuk annak az elképzelésnek, miszerint a jeruzsálemi templom Isten háza. Salamon azért épít templomot, hogy Istennek örök lakóhelye legyen (1Kir 8,13). Még a próféták is – jóllehet a templomban folyó kultusszal szemben komoly fenntartásaik voltak – vallották ezt a hitet. Jézus hasonlóképpen Isten házának tekinti a templomot és a jeremiási próféciára hivatkozva tisztítja meg azt az Úr házához nem illő dolgoktól.

A Szentírásban ugyanakkor hangot kap az a hit is, hogy Isten nem lakhat emberkéz készítette házban, hiszen az egeknek egei sem képesek őt befogadni. Ezért gyakorta találkozunk azzal az elképzeléssel, hogy Jahve neve lakik a templomban, ami megfelel annak a hitnek, hogy ahol Isten neve jelen van, ott titokzatos módon maga Isten is jelenlévő.

Isten nincs bezárva se a jeruzsálemi, se a nagykárolyi, se bármelyik másik templomba. Isten mindenütt jelen van. A csodálatos világ, ami minket körülvesz az Ő alkotása, és  Isten dicsőségét hirdeti. Nemcsak a templomban találkozunk vele. Isten szent házába azért megyünk, hogy a gyülekezet közösségében magasztaljuk az Urat, és a lelkész tolmácsolásában meghallgassuk Isten nekünk szóló üzenetét.

A zsoltáros korában azonban meggyőződéssel vallották, hogy  Isten a jeruzsálemi templomban lakik. Nem meglepő tehát a vallomása: „szeretem házadat”. Te szereted-e az Úr házát? A templomot, melyet őseid hagytak rád. A templomot, amelyik felépítésének te is részese voltál, vagy éppen vagy. Te tisztán tartod és véded-e azt a szívet és azt a teremtett világot, amelyben Isten lakik? A saját szívedet, a saját környezetedet. Ámen!

Mindenható Istenem, szeretem a te házadat, ahol laksz. Szeretném, ha a szívemben is békés otthonra lelnél. Ámen!

Sebestyén Elek Előd