Szeretem az Urat

„Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.” (Zsoltárok 116,1)

Szereted az Urat?

Mikor szereted őt? Ha mindent szerencse ér, amire a kezed ráteszed? És a megpróbáltatások között is szereted őt?

Egy érdekes történetet szeretnék most megosztani. Egy háromgyermekes édesanyának a férje egyik napról a másikra súlyos beteg lett. Az orvosok bizonytalanul fogalmaztak: „Talán túléli, de lehet, hogy soha többé nem lesz ép ember belőle”. Egy egész világ omlott össze ebben a nőben. Ott ült a kórházi folyosón, kezében a kabátja, és nem tudott mást tenni, csak imádkozni. Nem szépen, nem választékosan. Csak sírt és mondta: „Uram, csak hallgass meg! Gyógyítsd meg őt!”

A következő hetekben minden nap ott volt a férje mellett. Amikor nem tudott vele beszélni, Istenhez beszélt. Néha csak ennyit: „Segíts meg!”. Ebben a két szóban minden benne volt. És történt valami. Nem látványosan, nem egyszerre, de lassan a férje elkezdett gyógyulni. Először egy szót mondott ki, aztán egy mosoly jelent meg az arcán. Aztán megfogta a felesége kezét. Minden nap egy újabb bizonyíték lett arra, hogy Isten hallja az imádságaikat. Amikor évekkel később ezt az igeverset olvasta a Bibliából, hogy: „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát”, akkor már tudta, hogy ez nem csak a zsoltáros imája. Ez az ő imája és hálája is. Nem azért szerette Istent, mert minden könnyű lett. Hanem azért, mert mellette maradt a legsötétebb pillanatokban is.

Talán éltél már át te is hasonló helyzetet. A legszebb jövőt képzelted el magadnak, de valami történt, valami másképp alakult. A zsoltáros szívéből fakadó vallomás mindannyiunk hitvallása. Ő megtapasztalta Isten közelségét a nyomorúság idején, és most hálát ad.

Ez a te imád és hálád is? Ámen.

Uram, a te akaratodon kívül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejünkről. Köszönjük, hogy vigyázol ránk és meghallgatod könyörgésünk szavát. Szeretünk és áldunk téged. Kegyelmedben és jóságodban őrizz meg minket és szeretteinket! Ámen.

Sebestyén Elek Előd