Reménységem

„Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta.” (Zsoltárok 71,5)

Egy idős ember könyörgése a 71. zsoltár. Az Úrhoz menekül azért, hogy ne szégyenüljön meg soha. Tőle vár szabadítást. Tőle várja, hogy fülét felé fordítsa és megsegítse. Tőle várja, hogy erős kősziklája legyen, ahova mindig felmehet, ami segítségére rendeltetett ki. Tőle várja, hogy megmentse a bűnösök kezéből, az álnok és erőszakos emberek markából. Mindezeket az Úrtól várja. Reménysége van benne, mert benne bízik már ifjú kora óta.

Nagyon sok idős ember könyörög ma is Istenhez. Mindenkinek más kérése van. Van, aki amiatt búsul, mert a gyermekei messze kerültek otthonról. Van, aki amiatt kesereg, mert hiába van mindenki körülötte, senki sem figyel oda rá. Van, aki a betegségei miatt bánkódik. Van, aki a magány, az özvegység tövisét hordozza a szívében. Egyik fájdalom sem könnyebb a másiknál. Elviselni ezeket csak Istennel lehet, aki mindannyiunk reménysége gyermekkorunk óta. Ámen.

Gondviselő, jó Istenem, köszönöm, hogy felém fordulsz és meghallod könyörgésemet. Köszönöm, hogy erős kősziklám vagy. Kérlek, oltalmadban őrizz minden idős embert! Ámen.

Sebestyén Elek Előd