Reménység

„Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” (Zsoltárok 27,14)

Ma emlékezünk az aradi vértanúkra, akik 175 évvel ezelőtt, 1949. október 6-án életükkel fizettek a magyar szabadságharcban való szerepvállalásukért. Ezek az emberek azért emelték magasra zászlóikat, mert hittek a szabadságban, és reménységük volt az Úrban. Bátran néztek szembe a halállal. Nem féltek Isten színe előtt megállni. Egyikük, Nagysándor József utolsó szavai így hangzottak: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” Reménysége volt az Úrban.

Nekünk van-e reménységünk Istenben? Vajon erősek és bátor szívűek vagyunk-e? Isten kegyelme, hogy ma is nagyon sokan vannak, akik bátran elmondhatják magukról, hogy igaz emberek és minden reményük egyedül az Úrban van.

A zsoltáríró hisz abban, hogy Isten minden földi bajból és szenvedésből szabadítást tud adni. A 27. zsoltárban két költői kérdés is kifejezi az Úrba vetett bizodalmat: „Kitől félnék?”, „Kitől rettegnék?” (Zsoltárok 27,1). A zsoltáros biztos abban, hogy ellenfelei el fognak bukni. A hívő ember a bajok között bizalommal, reménységgel tekint az Úrra. Tekints te is ezen a héten, és életed minden egyes napján hittel Istenre, aki oltalmában hordozza sorsodat. Ámen!

Gondviselő Istenem, kérlek, ma légy reménysége mindazoknak, akik életük legnehezebb perceit élik át ezekben a pillanatokban. Azokkal, akik megvívják a maguk nehéz küzdelmeit betegségeikkel. Azokkal, akik a háború miatt félelemben élik mindennapjaikat. Szent fiadért, Jézus Krisztusért könyörgök, halld meg imám! Ámen!

Sebestyén Elek Előd