Pünkösd

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Kor 3,17)

Kedves Olvasó! A már több mint egy éve tartó pandémia és korlátozások miatt csak most kezdjük újra érezni a szabadságot. Hasonló volt ez az időszak ahhoz, amit a tanítványok éreztek Jeruzsálemben miután Krisztus a mennybement. Bezárt ajtók mögött voltak és még féltek is. Mi is sokáig zárt ajtók mögött voltunk. Féltünk is, és sajnos a szűk ismeretségi körünkből is sokakat erősen megviselt a betegség vagy épp el is vitt. Zárva voltak a templomaink, zárva voltak az otthonaink, a személyes találkozásokat is minimálisra csökkentettük, és még most sem teljes a szabadságunk.

De vajon csak azt jelenti a szabadság, hogy bármit megtehetünk, bárhova elmehetünk, egyszóval mindig azt tehetünk, amit akarunk? És csak ott van Isten, ahol az emberek szabadon jöhetnek-mehetnek? Nem, az igazi szabadságot nem lehet bezárni és korlátozni sem. A tanítványok pont akkor lettek a legszabadabbak, amikor a legjobban be voltak zárkózva, és amikor a bezártság miatt igazi lelki közösséget, egységet alkottak. „Lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (ApCsel 2,3-4) A tanítványokkal ekkor igazi csoda történt. A Szentlélek kitöltése után többé már nem féltek. Kinyitották a zárt ajtókat és magabiztosan tettek bizonyságot Krisztusról. Péter jeruzsálemi beszéde után pedig háromezer ember keresztelkedett meg az első pünkösd alkalmával.

Hol van tehát az igazi szabadság? Ott, ahol az Úr lelke. És ezt megérezhetjük otthon, négy fal között a magunk magányos csendes imádságában, és megérezhetjük, akkor amikor több tíz, száz vagy ezer emberrel együtt vagyunk egy istentiszteleten vagy keresztyén zarándoklaton, és érezzük, hogy Isten igéje megérint és mélyen a szívünkhöz szól. Az Úr lélek, és ahol az Ő lelke, ott a szabadság. Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Jöjj Gyámolító, jöjj Vígasztaló, jöjj mennyei Társ, hogy a bús árvaságból kiválts! Jöjj égi Erő, jöjj, Lelkesítő, jöjj, szent, tiszta Láng, tüzet fogjon e fásult világ! Szentlélek Isten, jöjj szívünkbe, igen óhajtunk! Ámen. (Ford.: Harmar István)