Nagypéntek

„Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék.” (Jn 19,15-16)

A zsidó főpapok és farizeusok Jézust Pilátus elé viszik ítéletre. Teszik ezt azért, mert féltik a maguk vallási téren betöltött előnyös helyzetét. Pilátus is látja, hogy Jézus nem lázadó. Nem is akarja elítélni őt, mossa kezeit. Ám egy régi zsidó szokás alapján a zsidók kikövetelik, hogy Pilátus egy gonosztevőt bocsásson inkább szabadon, mintsem Jézust. Kikerülhetetlenné vált a kereszthalál.

Csodálatos titok a nagypénteki esemény. Istentől előre elvégzett dolog a mi megváltásunk céljából. Fájdalmas volt elfogadni megaláztatását, a kereszthalál gyötrelmét, de Jézus az Atya iránti engedelmességből vállalta, amikor így imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42) Csak a kereszthalál érdemében hangozhatott el az Atyához szóló kijelentés: „Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet.” (Jn 17,24) Jézus kereszthalála megváltott minket, s most közbenjáró érettünk az Atya előtt a mennyben. Mindent elvégzett megigazulásunkra. Mi csak bűnbánattal járulhatunk hozzá. Minden bűnünket számbavéve, kérjük megváltó kegyelmébe való fogadtatásunkat! Ámen.

Megváltó Jézusom, köszönöm a keresztfán értem vállalt áldozatod. Ártatlan véred mossa fehérré bűnös szívemet, hogy méltó legyek az üdvösség ajándékára! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Dsida Jenő: Nagypénteki ima

Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.