Nagylelkűség

Imahét: nyolcadik nap
Téma: Nagylelkűség – adni és kapni

Alapige: „Lőn pedig, hogy a Publiusz atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt. Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának. Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.” (ApCsel 28:8-10) Bibliaolvasás: Zsoltárok 103:1-5, Máté 10:7-8

Időről-időre érdeklődők megkérdezik: tulajdonképpen mi a különbség egy Jézusban hívő és egy nem hívő ember között? Ezek a hívők vajon hasznosak-e a társadalomnak? Tudnak-e valami olyat adni, ami csak náluk van, de mindenkinek a hasznát szolgálja. Ez a történet, aminek egy részletét hallottuk most, világos választ ad mindezekre a kérdésekre. A szigetlakók csak nézik, hogy ki lehet ez az ember. Aztán kiderül, hogy a sziget elöljárójának, egy bizonyos Publiusznak az édesapja nagyon beteg. Pál az Úr Jézus erejével meggyógyítja. Erre odahordják a környék összes betegét, azokat is meggyógyítja. Ezzel olyan hála ébred az ott lakók szívében, hogy három hónapon át egy ilyen nagy sokaságot vendégül látnak, aztán a tél végén, amikor továbbindulnak, ellátják őket minden szükséges holmival. Hogy van-e társadalmi haszna annak, hogy vannak hívők, akik Jézus Krisztus erejével járnak, arra ki-ki válaszoljon belátása szerint. Három egyszerű megfigyelést hadd említsek röviden. A külső körülményeket tekintve semmi különbség nincs. Pálékat ugyanúgy dobálja a vihar, ugyanúgy áznak-fáznak, ugyanúgy ki kell úszniuk valahogy, vagy deszkákon kievezni a partra. A külső körülmények között semmi különbség nincs. Második: van azonban Pálnak egy kimondhatatlan kincse, amit amikor megoszt, az életet ment.Van neki valamije, ami csak a hívőknek van, amit Isten újra és újra ad az övéinek azért, hogy őket is erősítse. Mi ez a kimondhatatlan kincs? Isten igéje. Aki Istennel kapcsolatba került, az megtanul beszélgetni vele. Az nemcsak baj esetén kiált: jaj, Istenem, segíts meg! Nem ennyiből áll a kapcsolat, hanem állandóan figyel Istenre. A harmadik, hogy nem szégyelli a Krisztus evangéliumát. Nem kezd el spekulálni, mint ahogy mi sokszor: hátha nem is értik, hátha kinevetnek. Meg várjunk még vele, nem kell azt elsietni. Hát hogyne kellene sietni?! Ott a súlyos beteg, itt van kezemben a gyógyszer. Mikor akarom odaadni neki? Azt most kell odaadni! Ez a felelősség, ez a mások iránti szeretet is jellemzi Isten gyermekeit. Nem a saját erejével gyógyította ő meg a sziget betegeit. Jézus Krisztus használta. Átárad a hívőkön valami jézusi szeretet, alázat, reménység, erő, fizikai és lelki erő. Hogyan lesz valaki ilyenné? Ne felejtsük el, hogy Pál sem ilyennek született. Úgy, hogy közben találkozott Jézussal. Mégpedig ne felejtsük, hogy ugyanúgy a mennybe ment Jézus szólította meg őt, mint ahogy minket a mennybe ment Krisztus szólít, szólítgat, hívogat és bátorít. Ámen.

Imádság: Gondviselő, jó Atyám! Köszönöm, hogy tenyereden hordozod életünket. Kérlek, te munkálkodj általunk is! Jézusért könyörgök, hallgass meg! Ámen.

Zsákai Norbert, Bogdánd