Mindennapi kenyér

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” (Mt 6,11)

Ma újkenyér ünnepe van. Idén nagy hálát adhatunk Istennek a mindennapi kenyérért, hiszen vidékünkön bőséges termésről számolnak be a gazdák. A jólétben nem feledkezhetünk meg az egyre nagyobb mértékű élelmiszerpazarlásról sem. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint a világszintű élelmiszerpazarlás mennyisége évente mintegy 1,3 milliárd tonna. Naponta ez több mint 3500 millió kilogramm élelmiszert jelent, amely soha nem kerül fogyasztásra, hanem kidobásra jut.

Mi mennyit tékozlunk? Vajon megbecsüljük-e a mindennapi kenyerünket? Az Egyiptomból kivezetett nép a Szín-pusztában mannát és fürjet kapott Istentől. Mindenki annyit, amennyi aznapra elegendő volt. És ez elég is volt.

Az újkenyér ünnepét az új gabona betakarításának időszaka után tartjuk. Az új termés az ember életben maradásának feltétele. Az újkenyér ünnepe ezért Isten gondoskodásáról szól, aki megteremti és fenntartja a termést. Mi sokszor többet szeretnénk attól, amit kapunk. Ma azonban azt becsüljük meg, osszuk be és köszönjük meg Istennek, amit naponta kirendel a számunkra. Légy hálás a Gondviselőnek, ahogy arra biztatást kapsz Bódás János verséből is:

„Köszönd meg népem dolgos önmagadnak,
köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret,
követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak,
ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett,
a vetőket, az aratót, a molnárt,
a péket, s kik a kenyeret kihordták…
De az égre is emeld fel szemed,
tudod, hogy fényt, szellőt, záport ki ad,
s töltse be szíved csendes áhítat,
mikor az új kenyeret megszeged.” Ámen!

Áldott légy, Istenünk földjeink gazdag terméséért! Szívünk hálával van tele a bőséges testi és lelki táplálékért! Imáinkat hallgasd meg, a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Ámen!

Sebestyén Elek Előd