Mi az örökséged, és mit adsz tovább?
„Miért tűnjék el apánk neve a nemzetségéből, csak azért, mert nem volt fia? Adj nekünk birtokot apánk testvérei között!” (4Móz 27,4)
Izraelben, mint patriarchális társadalomban az örökség férfiágon szállt tovább, ennek felel meg az is, hogy a nemzetségtáblázatok a férfi utódokat sorolják fel, rajtuk keresztül marad fenn a családnak a neve és birtoka. Előfordult azonban, hogy csak leánygyermekek voltak, s felvetődött a kérdés: mi történjék az apai, tulajdonképpen családi birtokkal? Ilyen esetben kerestek megoldást az ún. levirátusházasság útján, vagy ha ez nem volt lehetséges, akkor lépett életbe a leányágon való örökösödés joga. Itt egy bizonyos Manassé törzsbeli Celofhád nevű ember leányai álltak elő azzal az igénnyel, hogy miután nekik fiútestvérük nincs, az elhalt apjuk után járandó családi birtokot ők kaphassák meg a letelepedéskor. Mivel a kérés méltányos volt, megállapítást nyert a családi birtok öröklésének az a módja, hogy fiúutód híjján leányágon, sőt kazuisztikus körülírással még tovább kiterjesztve, ha leányutódok sem lennének, a rokonságon belül öröklődjék tovább a birtok.
Ebben az igerészben feleletet kapunk arra, hogy kire szálljon tovább a vagyon. Ez a kérdés napjainkban is sokszor felmerül, és akár rokoni kapcsolatokat is képes darabjaira törni. Számunkra ma ettől sokkal fontosabb, hogy mi lesz azzal a lelki örökséggel, amit a szüleinktől kaptunk. Megbecsüljük? Tovább visszük? Az igazi örökség nem feltétlenül pénzben számolható, hisz bármennyit örökölhetünk, ha azt később eltékozoljuk vagy valami miatt elveszítjük. De ha kiváló képességeket, szorgalmat, kitartást, elégedettséget és erős hitet kapunk örökségül, akkor azokkal a kincseinkkel bárhova is sodorjon az élet, mindig meglesz mindenünk. Vannak dolgok, amiket én is örökségül kaptam vagy fogok kapni, de a legnagyobb örökségem az, hogy a szüleim és nagyszüleim megtanítottak imádkozni, a kezembe adták a Bibliát és a zsoltárt, és rám hagyták a gondviselő Jóatyába vetett hitüket. Én ezt szeretném a gyermekeimnek is tovább adni. Ezt a gondolatsort egészíteném még ki Og Mandino egyik idézetével: „Meggyőződésem, hogy legnagyobb örökségként boldog emlékeket hagyhatunk gyerekeinkre.” Neked milyen örökséged van? Hogyan bánsz vele? Mit hagysz magad után? Ámen.
Mindenható Isten! Légy áldott azért, hogy napról napra gondoskodsz rólunk! A legnagyobb kincs, amit örökségül kaphatunk, az nem más, mint a beléd vetett hit, ami erőssé tesz a próbatételekben, meggyógyít a betegségekben és megvigasztal a gyászban. Légy ezen a héten mindazokkal, akiknek a leginkább szükségük van a te jóságodra! Ámen.
Sebestyén Elek Előd
