Menjünk eléje!

„Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!” (Zsoltárok 95,1)

Nem minden út könnyű számunkra. Van úgy, hogy már előre tartunk attól, hogy milyen hosszú lesz az. Ha azonban megtesszük az első lépést, a többi már jön utána.  Az úton pedig csak ki kell tartani. Mi most együtt haladunk a böjti időszak útján. Mit jelent az ezen való haladás számunkra?

A zsoltárvers hátterében zarándokút áll. Ez az igerész egy himnikus bevezetés, amelyben a pap szólítja fel a gyülekezetet az Úr előtti hódolatra. Az Úr „szabadító kősziklánk”. A Sion-hegyen levő hatalmas szikla védi a földet a föld alatti óceántól. Az istendicséret hálaadással párosul. Így lép a gyülekezet az Úr „orcája” elé, ami az Úr jelenlétét fejezi ki. A hívek az Úr orcáját keresik.

Most felénk is hangzik a felhívás: „Menjünk eléje hálaadással!”. Hogyan haladunk ezen az úton? Alázattal, bűnbánattal, hálás szívvel? Fürkésszük az Úr orcáját? Haladj békével az úton! Maradj kitartó abban az elhatározásban, melyet Istennek ígértél! Ámen.

Mindenható Istenünk, örvendezünk és ujjongunk szent felséged előtt! Szabadító kősziklánk vagy, aki leveszed rólunk nyomasztó terheinket. Legyen áldásod minden úton, amelyre veled indulunk el! Ámen.

Sebestyén Elek Előd