Meglátta az angyalt

„De a szamár meglátta az Úr angyalát, ahogyan ott állt az úton kivont karddal a kezében, ezért letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám ütni kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra.” (4Móz 22,23)

Az autóval utaztunk. Én az utat néztem, a tájból nem sok mindent láttam. A kisfiam a hátsó ülésről a tájat nézte és utazás közben mesélte, hogy most mit lát és mi tetszett meg neki. Ugyanabban az autóban utaztunk, de mégis mást láttunk. Hasonló volt ez a Bálám történetében is.

Mielőtt megismerjük Bálámot, ismerkedjünk meg Bálákkal is. Ő a Kánaánnal szomszédos ország, Móáb királya volt. A honfoglaló választott nép épp az ő országában, Móáb mezején táborozott. Bálák megrémült a sorozatosan győzelmeket arató nép láttán, letett a megtámadásukról. Inkább cselhez folyamodott: néhány főemberét elküldte Bálámhoz, a Mezopotámiában tevékenykedő tekintélyes prófétához és gazdag jutalmat ígért neki, ha hathatós varázsszavakkal átkot mond Izráel népére. Bálám némi vonakodás után kész volt elfogadni az ajánlatot. Útnak indult, de az útját egy angyal zárta el, aki azonban csak a tehercipelő állat számára volt látható. Bálám elkezdte verni a szamarát, de az Úr beszédre nyitotta a szenvedő állat száját.

A történet eszünkbe juttathatja Rembrandt 1626-ban készült Bálám szamara című festményét. A kép függőleges formája vizuálisan a kompozíció közepén csoportosítja a karaktereket. A szamár lába meghajlik, a fülei hátra lapulnak, ami a fájdalmat, félelmet és meglepettséget fejezi ki. A festmény legfontosabb részlete Bálám szeme. Rembrandt festményén az üres, vak, az angyalokat és az isteni igazságot látásképtelen Bálámot mutatja be.

Milyen sokszor vagyunk mi is úgy vele, hogy vannak szemink, de mégsem látunk. Vajon ma Rembrandt ha tehetné, milyennek festené meg a mi szemeinket? Mi meglátjuk naponként Isten akaratát? Ámen.

Áldott légy, jó Istenem, hogy te mindig a legjobb úton vezeted sorsomat. Szemeimet megnyitod, hogy nap mint nap meglássam szent akaratodat. Ha tévedek, megbocsátasz nekem, és a te ösvényedre vezetsz vissza engem. Kérlek, jóságod és kegyelmed legyenek velem a hét minden napján! Ámen.

Sebestyén Elek Előd