Meghallgatott ima
„Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsoltárok 66,20)
A szegény özvegyasszony kis háza ablakánál ült egy meleg májusi estén, kisfia az ablakpárkányra támaszkodva állt mellette. Az özvegy azonban nagyon szomorú volt, mivel ez volt az utolsó este, amit a gyermekével meghitt otthonukban tölthettek. Bár a ház majdnem teljesen ki volt fizetve, mégis oda kellett adniuk másnak. A családfő ugyanis, amikor megvették azt, kölcsönt kért egy gazdag szomszédtól. A hitelből már csak egy részletet kellett volna kifizetni.
Néhány héttel a férj halála után a hitelező szomszéd is meghalt. Papírjai között a fia megtalálta azt, amelyik a család tartozásáról szólt, és amely nem tartalmazott feljegyzést a kifizetett részletekről. Az örökös elment az özvegyhez és kérte, hogy fizesse meg a teljes kölcsönt. Az asszony hiába kereste a kifizetést igazoló papírokat a házban, sehol sem találta. A férfi nem kegyelmezett. Az asszonynak és a gyereknek ki kellett költözni a házból.
Az asszony istenfélő volt, de ez a nehézség olyan hirtelen tört rá, hogy egészen összetört, és erőtlen imádságai is teljesen haszontalanoknak tűntek. Ekkor a kisfia odafordult hozzá, és azt kérdezte:
– Anyukám, nem gondolod, ha igazán imádkozunk Jézushoz a bajban, akkor ő valóban megsegít.
– De igen, fiam! – válaszolta. Letérdeltek, és a kisfiú imádkozott Krisztushoz. Kérte őt, hogy segítsen rajtuk. Amikor befejezte az imádságot, és felállt, az első dolog, amit meglátott, egy kicsi pillangó volt, ami éppen akkor szállt be az ablakon. Megpróbálta megfogni, de az mindig kicselezte. Végül a komód alatt kötött ki. A kisfiú letérdelt, és benyúlt az alá, de nem érte el, mert egészen bemászott a falig. Megkérte az édesanyját, hogy segítsen neki elhúzni azt a faltól. Ahogyan kihúzták, hátul valami leesett a padlóra. Az anya lehajolt, hogy kivegye azt. És vajon mi volt az? Az elveszett dosszié az elismervényekkel! Most már megvolt a bizonyíték a részletekről, hogy valóban kifizették azokat. Azonnal fogták a dossziét és megmutatták az örökösnek a papírokat. Az örökös elengedte ezek után nekik az utolsó tartozást is. Már teljesen az övék volt a ház.
Isten meghallgatta ennek a kisfiúnak az imádságát. Egy aprósággal vezette őt el a megoldáshoz. Isten meghallgatja a te imádságaidat is. Talán sokszor minket is egy-egy jelentéktelennek tűnő dologgal vezet el a megoldáshoz. Legyen áldott hát az Úr neve, mert nem utasítja el imádságainkat, szeretetét nem vonja meg tőlünk. Ámen.
Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük neked, hogy tenyereden hordozod sorsunkat. Köszönjük, hogy meghallgatod imádságainkat, kérdéseinkre választ, kéréseinkre megoldást kapunk. Hallgasd meg most kérünk mindazok könyörgéseit, akiknek különösen nagy szükségük van a te jóságodra. Ámen.
Sebestyén Elek Előd
