Meggyógyítja a megtört szívűeket

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsoltárok 147,3)

Az élet fájdalmai, veszteségei, elutasításai és csalódásai mind sebeket ejtenek a szívünkön. Sokan járnak közöttünk láthatatlan, belső fájdalmakkal.

Ez a zsoltárvers elsősorban nem a fizikai betegségről beszél, hanem a megtört szívről. A „nishberei” héber szó magyarul azt jelenti: összezúzott, összeroppantott, összetört. Ilyen lehet az a szív, amely elhagyatottságot, kudarcot, bűntudatot vagy gyászt hordoz. A seb pedig lehet testi, de még inkább lelki seb.

Egy ilyen megtört szívvel találkozunk a vérfolyásos asszony történetében. Ez az asszony tizenkét éve szenvedett vérfolyásban. Ez nemcsak testi kínt, hanem teljes társadalmi elszigeteltséget is jelentett. A mózesi törvények szerint ugyanis tisztátalannak számított. Nem érinthetett meg senkit, nem lehetett közösségben, nem mehetett az Isten házába. Elhagyatottan, magányosan, szégyenben élt. Mégis, amikor meghallotta, hogy Jézus a közelben van, minden erejét összeszedve odalépett. Nem szólt, nem kért, nem mutatta magát, csak megérintette Jézus ruháját. Mert hitte: „Ha csak a ruháját megérintem, meggyógyulok” (Mt 9,21). Jézus érezte, hogy erő áradt ki belőle. Megállt, és megkérdezte, hogy ki érintette meg őt. Az asszony megrettenve előlépett. Jézus nem utasította el, meggyógyította.

Ez az a bekötözött seb, amiről a zsoltáros is beszél. Sokan hordozunk láthatatlan sebeket, gyermekkori traumákat vagy épp felnőttkorban szerzett fájdalmakat. Ahogy Jézus nem hagyta figyelmen kívül a vérfolyásos asszony érintését, úgy nem hagyja figyelmen kívül a te megtört szíved sóhaját sem. Ámen.

Uram, köszönöm a gyógyulás csodáját. Kérlek, hallgasd meg a megtört szívűeket! Ámen.

Sebestyén Elek Előd