Az ég csillagai

„És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.” Jel 6,13

Ahogy egy csillagot látunk lehullani a nyári éjszakákon, úgy hullik le egy év a múltba néhány nap múlva. Év végéhez közeledünk. Sokan most azt tervezik, hogy hol és kikkel töltik majd az év utolsó napját. A Szentírás szavai azonban másabb irányba terelik a figyelmünket. A Jelenések könyve is valaminek a végéről és valaminek a kezdetéről beszél. A hatodik fejezetben számos ószövetségi prófécia rejlik. Földrengéssel, az isteni teofánia jelével kezdődik. Jelek lesznek a csillagokban és a Holdban, a sötétségben, a hulló csillagokban. A szerző összegyűjtötte az ítélet bibliai hagyományokból már jól ismert képeit. Az igazak viszont nincs mitől tartsanak, mert ők ezt is kibírják, úgy, ahogyan a földön is kibírták az üldözést – jövendőli a prófécia.

Néhány nap múlva nemcsak egy évet fogunk magunk mögött hagyni, hanem egyre közelebb kerülünk az utolsó nagy naphoz. Az istenhívők számára az öröm napja ez: „Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.” (Jel 7,17) Szívünket ne az elmúlás miatti szomorúság, hanem a hála töltse el, hogy az Úr kegyelméből egy újabb évet hagyhatunk magunk mögött. És töltse el szívünket az öröm, hisz Jézus kezét megfogva indulhatunk el egy új év küszöbén, aki –ahogy eddig is tette- minden lépésünket vezetni fogja. Ámen.

Imádság: Atyám, köszönöm neked, hogy te vigyázol ránk. Áldásaiddal ajándékoztál meg ebben az évben is. Kérlek, légy velünk a jövőben is! Ámen.

Sebestyén Elek Előd