Lábam biztos talajon áll

„Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.” (Zsoltárok 26,12)

Ma van az idősek világnapja. Ahogy az évek telnek, úgy gyengül a testünk. Bekopogtatnak a betegségek, erőtlenné válik szorgos két kezünk és lábunk. Ám ez nem azt jelenti, hogy a meggyengülő lábaink ne állhatnának továbbra is biztos talajon.

Az élet hasonló egy otthon építéséhez. Amikor házat építünk, akkor az első és legfontosabb lépés az, hogy biztos talajra helyezzük az alapját. Ha az alap nem megfelelő, akkor az egész épület ingatag lesz. Hasonlóképpen, az életünk alapját is gondosan kell megválasztanunk.

Sokan próbálnak boldogságot és értelmet találni az anyagi gazdagságban, a hatalomban vagy más világi kincsekben. De ezek a dolgok olyanok, mint homokos talajra épített házak. Amikor jönnek az élet viharai és próbatételei, jönnek a betegségek, nem tudnak tartós stabilitást nyújtani.

Egyedül Isten az az erős alap, akire mindig számíthatunk. Az Ő hűsége, szeretete és kegyelme sosem hagy cserben minket. Amikor az élet nehéz időszakai elérnek bennünket, Isten az, aki megadja nekünk a szükséges erőt és bölcsességet. Ha a belé vetett hitre építed életed, akkor fiatalon és idősen egyaránt örömmel vallhatod: „Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben”. Ámen.

Hálás vagyok neked Istenem, hogy veled erős alapra építhetem az életem. Az élet viharaiban te vigyázol rám, biztos talajon őrzöd minden léptem. Gondviselésedbe ajánljuk idős testvéreinket. Jóságod és kegyelmed vigyázza meg őket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd