Krisztus Pilátus előtt

„Pilátus kiment hozzájuk, és megkérdezte: Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?” Jn 18,29 

Havas a táj. Húsvét közeledik. Karácsonykor vártuk volna a szép, fehér takarós ünnepet. Nem az történik, amire „normális” körülmények között számítanánk. Ahogy nem az történik a nagypénteki eseményben sem. Mintha minden a feje tetejére állt volna. Az ártatlan Jézusra „Feszítsd meg!”-et kiáltanak, megkínozzák és feláldozzák. A bűnöst, Barabást pedig szabadon bocsátják.  Hogyan lehet ez?

Ismerjük a nagypénteki történetet. Ez alaklommal Pilátusra, a zsidókra és Jézusra fókuszálunk. Pilátus pogány ember volt, a római császár helytartója, művelt ember. Nem sértődik meg, amikor nem mennek be hajlékába a zsidók. Megérti a más vallásúak szokásait. Ő maga megy ki közéjük, hogy megtudja a vádat emelő zsidóktól, hogy mi a Jézus bűne. Azt, hogy miért követelnek halálbüntetést. Kérdésére kitérő választ adnak. Nem mondják meg pontosan hamis vádjukat, csak azt közlik, hogy: gonosztevő. Gonosztevőként adják Pilátus kezébe, mert ezt római szokás szerint halálbüntetéssel büntetik. Gonosztevő lehet egy rabló, de Jézus senkit sem károsított meg. Gyilkosnak sem mondható, hiszen az életet szolgálta amikor gyógyított vagy halottakat támasztott fel. Maradt még a lázadás bűne, amiért szintén halálbüntetés jár. Azt akarják elhitetni, hogy Jézus király akar lenni a római császár helyett. Jézus azonban sokszor kijelenti, hogy ő Isten országáról és nem földi királyságról beszél. Pilátus előtt is kijelenti: „Az én országom nem e világból való” (Jn 18,36). Ám a főpapok és farizeusok nem a császár hatalmát féltik valójában, hanem a maguk vallási téren betöltött előnyös helyzetét. Pilátus látja, hogy Jézus nem lázadó, mossa is kezeit. Nem is akarja elítélni, de egy régi szokás alapján a zsidók kikövetelik, hogy Pilátus egy igazi gonosztevőt bocsásson szabadon és Jézust feszíttesse keresztre.

Sokat fejlődött a világ, a bűnös emberi természet azonban a régi maradt. Ma is sokszor az ártatlanokat küldik „keresztre”, a gonosztevőket pedig éljenzik. De nem változott Isten kegyelme sem. Ő ma is ugyanúgy utat nyit Krisztus kereszthalála által a bűnbocsánatra és örök életre mint két évezreddel ezelőtt. Ámen!

Drága Jézus! Itt állunk ma a kereszted alatt. Hoztuk mi is a magunk keresztjeit, bűneit, fájdalmait, terheit, melyek nyomasztanak minket. Köszönjük, hogy te leveszed vállainkról ezeket a súlyokat! Köszönjük az értünk vállalt áldozatot! Ámen!

Sebestyén Elek Előd