Jótett

„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.” (Zsoltárok 41,2)

„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám… Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Mt 25,34-35 és 40)

Ismerősek ezek a mondatok? Adunk az éhezőnek és szomjazónak? Befogadjuk a jövevényeket? Felruházzuk a mezíteleneket? Meglátogatjuk a betegeket és azokat, akik börtönben vannak? Ha eggyel, a legkisebbek közül jót cselekszünk, az Emberfiával tesszük azt.

A zsoltáros egyenesen boldognak nevezi azokat, akik gondoskodnak a nincstelenekről. De mit jelent ez a gondoskodás? Nem csupán anyagi segítségnyújtást, hanem együttérzést, támogatást és a másik ember szükségeinek meglátását is. A nincstelenek lehetnek azok, akik anyagi nehézségekkel küzdenek, de azok is, akik lelkileg szegények, magányosak vagy reménytelenek. A gondoskodás kifejezése ilyen értelemben jelentheti az anyagi segítségnyújtást, de lehet az egy baráti szó is.

Hallunk arról is, hogy a jólelkű emberek amikor bajba kerülnek, az Úr megmenti őket. Ez az ígéret reménységet ad nekünk. Azzal, hogy másokkal jót teszünk, Isten gondviselését hívjuk be életünkbe. Ő látja és értékeli az önzetlen tetteinket, és megjutalmazza azt az időt és energiát, amit mások segítésére fordítunk. Ámen.

Atyám! Köszönöm, hogy megtanítasz minket mások felé fordulni. Ajándékozz nyitott szívet és kezet, hogy gondoskodhassunk a rászorulókról! Kérünk, hogy amikor mi magunk kerülünk majd bajba, tapasztaljuk meg a te gondoskodó jóságodat! Ámen.

Sebestyén Elek Előd