Istennel az iskolában

„Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam. Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt az Úrnak. Legyen egész életére az Úrnak ajánlva! És ott imádták az Urat.” (1Sám 1,27-28)

Annának sokáig nem születhetett gyermeke. Elhatározta, hogy „magasabb” helyen keres segítséget. A szent sátor udvarában tette le nagy nyomorúságát könyörgésben az Úr elé. Imádsága fogadalom és ígéret volt. Megígérte, hogy a fiú, akit az Úrtól kér, názír lesz, egész életére Istennek szentelve. Az Úr teljesítette kérését. Megszületett a fia, Sámuel. Néhány évvel később, miután a fiút elválasztotta, elvitte őt a silói szentélybe, hogy ott Éli pap Istennek tetsző életre nevelje.

Holnaptól újra megnyitnak az oktatási intézmények kapui Romániában. Sok szülőnek döntenie kellett arról, hogy melyik napközit vagy melyik iskolát válassza. Istennek legyen hála, hogy ma már sok vallásos iskola közül lehet válogatni. Olyan jó látni azt, hogy sokan döntöttek is egy-egy egyházi óvoda vagy iskola mellett. De vajon ezeknek a szülőknek őszintén azért volt fontos egy egyházi intézmény, mert ott vallásos nevelésben részesül a gyermekük, vagy csak a jobb kondíciók motiválták őket? Annának a szíve hálával volt tele. Őt nem érdekelte azt, hogy hol jobbak vagy rosszabbak a körülmények. Őt csak az érdekelte, hogy teljesítse az Úrnak tett ígértét, és hogy gyermeke hitben, Isten embere mellett nevelkedjen. Ámen.

Mindenható Istenünk, köszönjük neked gyermekeinket. Kérünk, te légy velük az iskola padjaiban az új tanév során. Növeld hitüket és tudásukat a te nagy neved dicsőségére! Ámen.

Sebestyén Elek Előd