Böjt 4. vasárnapja

Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5)

Néhány hete igencsak megnőtt a kereskedelmi egységek forgalma, hiszen a média híradásait látva, sokan döntöttek úgy, hogy tartalékot szereznek be. Ez helyén is való. Úgy gondolom, hogy egy olyan helyzetben, amikor sötét fellegek gyűlnek fölénk, szükségünk van lelki tartalék felhalmozására is. A képzeletbeli lelki tarisznyánkba, most egy tanulságos történetet szeretnék helyezni.

„Egyszer süllyedni kezdett egy sziget, mindenkinek sikerült elmenekülnie, csak egy embernek nem. Ő így imádkozott:
– Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól!
Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, nem volt hajlandó beszállni.
Nemsokára egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül elsüllyedt a sziget és megfulladt.
A mennyben Isten előtt állva megkérdezte:
– Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis megfulladtam?! Miért nem segítettél ?
– Fiam – szólt Isten – küldtem érted két csónakot, de hát neked semmi sem volt elég jó.”

Számtalan olyan krízishelyzetbe kerülhetünk, amikor az az érzésünk, hogy a gondok megfullasztnak bennünket. Lehet sokszor úgy érezzük, hogy hiábavaló az imádságunk, nem érkezik azonnal válasz arra. Isten sem hallgat már meg minket. Ő azonban alkalmas időben segítséget küldd számunkra. A megpróbáltatások között soha sem szabad megfeledkezni arról, hogy Isten szeret és a kinyújtja kezét felénk. Az már a mi felelősségünk, hogy megragadjuk-e ezt a kezet, és engedjük, hogy megmentsen. Ő megígérte: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”. Ámen.

Hálával kulcsolom össze kezem, Istenem. Köszönöm, hogy bármi történjen körülöttem, te mindig velem vagy. Segíts, hogy mindig észrevegyem a másokon át felém nyújtott kezed, megragadjam azt, és megtapasztaljam gondviselésed. Ámen.

Sebestyén Elek Előd