Isten nem hagy el

„Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!” (Zsoltárok 38,22)

Keresztyén testvérem, hányszor fordult elő, hogy egyedül maradtál? A szüleid elvittek első nap az óvodába, iskolába, elengedték a kezed és ott hagytak téged. Hátat fordított neked valaki, aki kedves volt számodra. Egyedül maradtál a kétségeiddel, a félelmeiddel, a problémáiddal. Távol érezted magad attól, aki fontos számodra.

Ez az igevers nem csak Dávid személyes könyörgése, hanem mindannyiunk közös imádsága is. Ebben az egyetlen mondatban ott rejlik az emberi lélek alapvető vágya és félelme: a vágy, hogy Isten jelenléte mindig velünk legyen, és a félelem attól, hogy elhagyatottak vagyunk. Mindannyian szeretnénk, ha Isten mindig velünk lenne, vezetne és megóvna minket. Az élet kihívásai és nehézségei közepette gyakran érezzük magunkat egyedül és elhagyatottnak. Amikor úgy érezzük, hogy távol van tőlünk, emlékezzünk arra, hogy Ő mindig közel van, csak mi távolodtunk el tőle. Az imádság és a Szentírás olvasása pedig segít visszatalálni hozzá.

Bátorítsanak ma minket Dávid szavai, hogy Isten soha nem hagy el minket! Forduljunk hozzá minden helyzetben, és kérjük az Ő jelenlétét és közelségét! Ámen.

Istenem, hálás vagyok neked, hogy te mindig mellettem vagy. Kérlek, karold fel most azokat, akik végtelenül egyedül érzik magukat! Ámen.

Sebestyén Elek Előd