Isten formáló kezében

„Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr!” (Zsoltárok 104,31)

Mindannyian alkotók vagyunk: a híres szobrászoktól kezdve a legegyszerűbb munkásemberig. Egy-egy feladatunk befejezése után ugyanis mindannyiunknak van oka visszatekinteni arra a munkára, amit elvégeztünk. Ha úgy látjuk, hogy nem sikerült az, újra alkotjuk. Ha meg vagyunk elégedve az eredménnyel, akkor örülünk munkánk gyümölcsének.

Nemcsak alkotók, hanem alkotások is vagyunk: Isten teremtményei. Az Úr egyedinek, különlegesnek és értékesnek alkotott mindannyiunkat. Néha azonban ugyanúgy újra formál minket, mint a fazekas az agyagot.

Jeremiás könyvében arról olvasunk, hogy a fazekas műhelyébe küldi az Úr a prófétát. Egy hétköznapi jeleneten keresztül szeretné megértetni akaratát. A fazekas az agyagot formálja a korongon, de amikor az edény nem sikerül megfelelően, újra formálja azt egy másik edénnyé.

Mi, emberek, olyanok vagyunk, mint az agyag az Úr kezében: formálhatóak, alakíthatóak. Istennek terve van velünk, de ha életünkben bűn vagy engedetlenség van, előfordulhat, hogy az eredeti tervet át kell alakítania. Azonban ez nem a pusztulásunkat jelenti, hanem azt, hogy Isten más módon is el tudja végezni az életünkben az Ő akaratát. Isten kegyelmes és türelmes, de elvárja a megtérést. Ha egy nép vagy egy ember megtér a bűnéből, Isten kész megváltoztatni az ellene hozott ítéletet.

Isten ma mit lát, amikor az életünkre tekint? Legyen dicsőség neki és örüljön mindenkor alkotásainak! Ámen.

Uram, köszönöm, hogy értékes edény vagyok a kezedben. Formálj engem, vezess engem, hogy életem minden napján alázattal és hűséggel szolgáljalak téged! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

 

Túrmezei Erzsébet: Isten műhelyében