Isten az én támaszom

„Íme, Isten az én segítségem, az Úr az én lelkem támogatója.” (Zsoltárok 54,6)

Az ünnepek utáni időszak visszatérés a hétköznapokba. A karácsony fényessége után talán észrevesszük, hogy a mindennapok nehézségei ismét előtérbe kerülnek. Ebben az időszakban nem szabad megfeledkezni arról, hogy Isten nem csak az ünnepeken, hanem a hétköznapokon is velünk van.  Ő a mi támaszunk.

Dávid ebben a zsoltárban olyan bizalommal fordul Istenhez, mint egy gyermek az apjához. Tudja, hogy Isten vele van a legnehezebb időkben is. Ez az ige egy bátorítás számunkra is, hogy ne felejtsük el: Isten mindig készen áll, hogy segítsen és támogasson bennünket.

Sokszor egyedül próbáljuk hordozni terheinket. Néha elfelejtjük, hogy nem kell mindent magunkra vállalnunk. Isten arra biztat, hogy adjuk át neki gondjainkat, és bízzunk erejében. Ő nem csak megoldásokat kínál, hanem erőt is ad, hogy szembe tudjunk nézni a kihívásokkal. A támogatása olyan, mint egy erős kéz, amely megfogja a mi remegő kezünket, és átvezet a nehézségeken.

Hogyan válaszoljunk erre a kegyelemre? Egyszerűen: imádsággal, hálával és azzal, hogy hittel éljük mindennapjainkat. Amikor felismerjük, hogy Isten a mi segítségünk és támaszunk, akkor szívünk tele lesz békével, és képesek leszünk másokat is bátorítani azzal a reménységgel, amit tőle kaptunk.

Az új év elején különösen fontos, hogy ezzel a bizalommal tekintsünk előre. Nem tudjuk, mit tartogat számunkra az előttünk álló idő, de abban biztosak lehetünk, hogy Isten velünk lesz minden lépésünknél. Ámen.

Urunk, Istenünk, hálát adunk neked, hogy te vagy a mi erős támaszunk. Köszönjük, hogy jelenléted által erőt adsz a mindennapok küzdelmeihez. Segíts, hogy rád bízzuk gondjainkat! Adj nekünk hitet és reményt, hogy mások számára világosság lehessünk. Ámen.