Imahét negyedik napja: Közös imádkozás

Alapige: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja mit cselekszik az ő ura, titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (Jn 15:15)
Bibliaolvasás: Róma 8:26-27, Lk 11:1-4

A legelső gondolat, ami megüti füleinket ebben az Igében, az bizonyára a „nem mondalak titeket többé szolgáknak” kijelentés Jézus Krisztus részéről. Lealacsonyítónak találjuk, ha bárki a szolga kifejezést használja ránk az Isten akarata szerinti életre törekvésünk jellemzéseképpen.
Valójában azonban két dolgot kell megértenünk. Egyrészt azt, hogy sokszor hiányzik belőlünk a szolga hűsége, vagy éppen ura iránti félelme sok gonosz cselekedet elkövetése rendjén. Éppen ezért van miért az Ige tükrébe néznünk és kérnünk Urunk bocsánatát ahhoz, hogy újult erővel kezdhessünk el akarata szerint az általa mutatott úton járni. A világ rosszalló megítélése legtöbbször akkor vág igazán elevenünkbe, ha valóban „báránybőrbe bújt farkasokként” „bort iszunk és vizet prédikálunk”. Más példát, jó példát szeretnének látni, de sokszor képteleneknek mutatkozunk arra, hogy Krisztus dicsőségét hordozva ezt megéljük.

Másrészt pedig korábban Jézus barátainak mondott bennünket, akikért életét áldozta. Ez pedig azt jelenti, hogy mi viszonozva igaz barátságát, igyekszünk oly módon élni és viszonyulni Őhozzá, hogy „méltó” barátainak bizonyuljunk. Az tehát amit egy kívülálló nem lát, az az, hogy milyen lelkület vezet bennünket akkor, amikor tanácsai szerint igyekszünk élni. Vagyis nem szolgai lelkület vezet bennünket, hanem a Jézus barátságát elfogadó és ahhoz viszonyuló lelkület.

Azt is mondja Krisztus, hogy a szolga csak parancsot kap, amit teljesítenie kell, de nem tudja azt, hogy mit miért cselekszik az ő ura, vagy mit miért ad parancsba számára. Jézus világosan kijelentette tanítványai számára Isten beteljesülő akaratát. Szent igéje ma is útmutatás és tanács, sőt válasz is mindazokra a kételyekre melyek megfogalmazódnak bennünk. Ő azt adta át nekünk, ami az Atyától, vagyis hiteles forrásból származik.

Amire szükségünk van tehát, azt már tudjuk. Most rajtunk a sor, hogy Krisztus barátságában megerősödve, hitünket megmutassuk gyümölcstermés által a világnak, hogy így váljék bizonyossá az, amit Krisztus is mondott rólunk: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők”. Ámen.

Alázattal járulunk Eléd, kegyelmes Jézusunk, ki Igéd által szüntelenül keresed szívünket. Köszönjük szelíd, útbaigazító tanácsaid, Szentlelked naponkénti vezetését. Nyisd meg szívünk és értelmünk, hogy ne csak halljuk szavaid, hanem cselekedjük is azokat! Köszönjük, hogy barátaid lehetünk, kik előtt nem titkolod a számunkra elkészített jövendő áldásait, hanem mindazt megjelentetted minékünk, mikről tudnunk kell ahhoz, hogy az örök élet elkészített koronája a mienk legyen. Te látod gyengeségeinket, ismered botladozásainkat, mindazokat az akadályokat, melyek feledtetik velünk, hogy a Te dicsőséged hordozói kell legyünk egész életünkben. Tudjuk, Nálad ott van a gyógyítás csodája, újítsd meg életünk! Jó tudni, hogy mi hozzád tartozunk és Neked van gondod mireánk. Vezess minket Jézusunk! Naponként örvendeztess meg bennünket jelenléted áldásával, hogy Benned megerősödve tudjunk életünkkel Rólad bizonyságot tenni a világban! Ámen.

Nagy Róbert, Magyarcsaholy